Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877

898 OBORNI TERÉZ szerződéseket felmondva, szabad legyen nekik Erdélybe pasát helyezni, oda és akkor, amikor csak akarják.9 3 A Habsburg-uralkodó végül újabb három hónapot ad arra, hogy valahogy folytatódjanak a tárgyalások közte és a megfelelő teljha­talommal felruházott követek között. Erre az időre pedig gondoskodik arról, hogy Forgách Zsigmond felső-magyarországi generális (1609-1618) és Dóczy András szatmári főkapitány távol tartsa magát mindenféle jogtalanságtól, és Erdély határainak megtámadásától. Bethlen viszont gondoskodjon arról, hogy a temesvári és az egri törökök se kövessenek el kihágásokat a királyság ellen.9 4 II. Mátyásnak azonban az Erdéllyel való tárgyalások folytatásához egyál­talában nem volt kedve, és nagyon nem bízott Bethlenben, de már lassan Thur­zó György nádorban sem. Johann (Hans) von Mollartot (Molardtot) titkos uta­sítással Thurzóhoz küldte, és abban dörgedelmes hangon támadt a nádorra. Ót hibáztatta amiatt, hogy nem tudta még Báthory Gábor életében Erdélyt vissza­szerezni: mert amikor a pozsonyi megállapodás már létrejött, annak titkos zá­radékában Báthory megígérte a segítséget, illetve a török támadás elleni előké­születként az örökös tartományoktól várható segélyt is már megígérték a biro­dalmi rendek, akkor a nádor, mintha ő lett volna a király, leveleket írogatott mindenkinek, hogy nincs valódi török veszély, és így félbeszakadt az egész ak­ció. A nádor — folytatódik a levél — még ezután sem fogta fel, mi történt, és en­nek a „féltörök" Bethlen Gábornak hitelt adott, amikor azt mondta, hogy törö­kök megtartják a békét, és jóhiszeműen továbbra is elhiszi ezt, annak ellenére, hogy Erdélyt hatalmukba kerítették, és Iszkender pasa elnökölt a fejedelemvá­lasztó országgyűlésen, és Magyarország részeit is nyilvánvalóan el akarják fog­lalni. Ha tehát már nem tudják megakadályozni, hogy Lippát és Jenőt elfoglal­ják, és egészen Kassáig portyázzanak, akkor a nádor mondja meg maga, mikép­pen kívánja hibáit helyrehozni és a veszélyt elhárítani. Ha ő elveszíti egy orszá­gát Thurzó nádor miatt, azt majd rajta fogja behajtani.95 A levél — mint láttuk — már-már szinte dühödten kérte számon Thurzón mindazt, ami az utóbbi években Erdéllyel kapcsolatban történt. A császárra nagy hatás gyakorló Khlesl bíboros egészen hivatalából való 1618. évi távozásáig Bethlen ádáz ellenségeként lépett föl bécsi kormánykörök­ben. Ugyan személyes levelezésben is állt a fejedelemmel, levelei azonban nagy­részt vádaskodásból álltak, míg a fejedelem általában magyarázatokat próbált adni cselekedeteire, és így elfogadtatni a maga igazát. A linzi gyűlés lezárulta után a tárgyalások menete kissé megakadt. 1614 őszén szinte az egész határvidék fegyverben volt: Forgách, Dóczy és a kallói kapi­tány, Lónyay András is Erdély ellen készülődött, Bethlen pedig Váradon mustrál­ta hadait. Az esztendő szeptemberében megnyíló gyulafehérvári országgyűlésen folytatódtak volna a tárgyalások, de a császári-királyi követek nem érkeztek meg, bár az erdélyiek kijelölték a maguk tárgyaló delegációját. Közben a Temes­vár mellett gyülekező oszmán hadak nyomására Lippa átadását Bethlen javasla­tára megszavazták az erdélyi rendek. Bethlen még decemberben is arra panasz-93 „Turcae liberum permissum sit bassam ibi quandocunque libuerit, collocare." EOE VII. 155. 94 EOE VII. 156. 95 Mátyás utasítása Molartnak, 1614. szept. 20.: EOE VII. 158-165.

Next

/
Oldalképek
Tartalom