Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
880 OBORNI TERÉZ A fejedelem 1614. január 13-án Szebenben kelt, Révay Péter koronaőrnek írt levelében1 3 emlékeztetett arra, hogy az Erdély és Magyarország közötti „régi jó konföderációt" mindkét oldalról be kellene tartani, hiszen ezekre a rendek megesküdtek mindkét helyen.1 4 Úgy vélte, ezt a szövetséget esküvés nélkül is meg kell tartani mindkét országrészben, hiszen „egy nemzetek lévén", egymáshoz igaz szívet kell viselni és a szent békességet minden áron megőrizni, s ő eszerint cselekedett eddig is, amire több bizonyítéka is van: amikor például a szultán hadai bent voltak Erdélyben, ő azokkal akarata szerint cselekedhetett volna, de még a királyság határának szélére sem akart velük menni, nehogy ellenséges lépésként tűnjön fel az ottaniak számára. Ezenfelül sem titokban, sem nyíltan a magyar király birodalmában semmilyen praktikát, szervezkedést nem folytatott, senkit elcsábítani nem igyekezett őfelsége hűségéről. Végezetül az is ezt bizonyítja, hogy ő most is nyugalommal eltűri, hogy Dóczy András Szatmárból és Lónyay András Kállóból folyvást embereket küldözgetnek az erdélyi határ menti várakba, és a kapitányokkal traktálnak, adományokat is ígérgetnek annak érdekében, hogy ezek elszakadjanak Erdélytől. Nem tudni, hogy szabad akaratukból teszik-e ezt, vagy pedig valami utasítást kaptak erre - Bethlen ezért kéri, hogy a császári-királyi tisztek hagyjanak fel a titkos fenyegetésekkel, ígéretekkel, hiszen ha „valami Erdélyhez való volt régtől fogva, azon nem kellene kapdosni". Bethlen a következő hetekben követeket küldött a felső-magyarországi vármegyékhez, Thurzó nádorhoz, sőt — mint még látni fogjuk — magához II. Mátyás királyhoz is, akiknek a támadások és várfoglalások ellen panaszkodott, ezek azonban nem jártak sikerrel.1 5 A Habsburg-kormányzat hideg, elutasító volt, bizonyára komoly esélyt láttak arra, hogy ha többet nem is lehet elérni, de a Részeket vissza lehet csatolni a királysághoz. Ezenközben megtörtént a követek általi kapcsolatfelvétel is, amelynek célja Bethlen részéről fejedelemségének elismertetése, a korábbi szerződések érvényének megerősítése, és így Erdély státusának rendezése volt. A királysággal fennálló konfliktushelyzet és az elfoglalt várak híre természetesen a Portára is eljutott, ahonnan hamar fel is szólították Mátyást a várak visszaadására, a környékbeli török tisztségviselők pedig Bethlen szükség esetén történő fegyveres támogatására kaptak parancsot.1 6 A fejedelem a maga részéről komoly hajlandóságot mutatott a konfliktushelyzet békés rendezésére, és ennek érdekében erőteljes diplomáciai tevékenységbe kezdett. Miközben az 1614. esztendő folyamán követei útján folytak a tárgyalások a magyar királlyal, Bethlen levelezésben állt a nádorral is, remélve, hogy Thurzó fel tud lépni a határ menti csatározások abbahagyása érdekében. Bethlen 1614. május 28-án a nádornak írt levelében tudatta, hogy a Váradra vagy más Erdélyhez tartozó vá-13 Bethlen Gábor levele Révay Péter koronaőrnek, Nagyszeben, 1614. január 13.: Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Bp. 1879. 8-10. 14 Bethlen itt a „régi jó konföderatió" alatt a Báthory Gábor uralkodása idején született megállapodásokra utalt, mert azt is hozzátette levelében: ezek nem voltak olyan régen. Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei i. m. 8. 15 Szilágyi Sándor áttekintése ezekről: EOE VI. 322. 16 Lukinich /.: Erdély területi változásai i. m. 234-235.
