Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Cziráki Zsuzsanna: Brassó és az erdélyi szászok szerepe Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalásában (1611-1613) IV/847
872 CZIRÁKI ZSUZSANNA A felvonuló török sereg végül több hullámban közelítette meg a szász várost: a moldvai vajda Hosszúfalunál,13 0 maga a pasa Prázsmárnál13 1 ütött tábort szeptember 2-án. A felek közötti egyenetlenségről árulkodik Andreas Hegyes azon megjegyzése, miszerint a felvonulás sehogy sem egyezett a brassóiak terveivel.132 A városnak mindenesetre nem sok cselekvési szabadsága maradt, így az ilyenkor szokásos szertartások sem maradhattak el: a közösség tisztelgő ajándékait szállító, szintén magas brassói méltóságokból álló küldöttség szeptember 4-én indult útnak a török tábor felé.13 3 A jelek szerint Magyarogliék Brassóba vonulása volt az a tárgyalási pont, ami érthető módon komolyabb ellenállást váltott ki a városvezetésben, és felerősödtek azok a hangok, amelyek Benknerrel szemben elutasították a törökökkel való együttműködést. A brassóiak bizalmatlanságát támasztja alá az a kínos jelenet, amely szeptember 4-én játszódott le a két fél között. Az ajándékok prezentálását követően ugyanis Magyarogli magához rendelte a brassói elöljárókat, ám azok (Benkner, Hegyes és Simon Loy) olyannyira vonakodtak ettől, hogy csak a felingerelt pasa kifejezett parancsára, „kényszerűségből" kerekedtek fel a török táborba.134 A török sereg végül szeptember 7-én vonult be Brassóba, pontosabban a környékre, hiszen a városvezetés elérte, hogy idegen erőket ne kelljen a városfalon belülre engedni. Az előkelőket a Greissing család külső majorságában helyezték el.135 A Greissing-birtokon természetesen egymást váltották a városi méltóságok: az állandóan ott tartózkodó Benkner mellett Georg Nadescher, Andreas Hegyes, Simon Loy rótták le végső soron igencsak kelletlen tiszteletüket a baráttá tett ellenségek előtt,136 azaz szinte folyamatos volt a forgalom a tábor és a város között. Johann Draudt bíró viszont nem jelent meg, sem ekkor, sem korábban, arra a nyilvánvaló kifogásra hivatkozva, hogy a bíró nem hagyhatja el veszély esetén a várost. Mint láttuk, Draudt nem támogatta a Benkner által a törökökkel és Bethlen Gáborral kovácsolt tervet, ellenérzésének többször hangot is adott. Feltételezhetjük, nemtetszésének kellő táptalajt adott a tény, hogy Benknerrel szemben szót emelt a Báthoryval való őszinte megegyezés mellett, ami bizonyára a pasa előtt sem maradt titokban. Nem lehetett alaptalan a brassói bíró bizalmatlansága, hiszen akár árulással is megvádolhatták volna, a kényes helyzetben pedig könnyen a tatárok rabszíján találhatta volna magát. Ebben az esetben nyilván a bírói tisztre is akadt volna jelentkező, talán éppen Benkner személyében, hiszen könnyen elképzelhető lett volna egy olyan szituá-130 Németül Siebendörfer, a ma Négyfalu (Sácele) néven ismert településcsoport része. 131 Németül Tartlau, románul Prejmer. 132 Hegyes: Diarium, 470. 133 A megajándékozottak között találjuk Magyarogli Ali pasát és fiát, a basa tiháját, Ihtár csauszt, Radul vajdát és Bernardo nevű „nagy posztelnyikját", az ajándékok értéke összesen csaknem 500 forintot tett ki, ezenfelül nagyobb mennyiségben szállítottak élelmiszereket — különösen nagy tételt jelentett a pasának prezentált 9 ejtelnyi pálinka — a törökök elé. ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 252-253. A moldvai vajdáról csupán 1613. szeptember 13-14-től tesznek említést, valamint Miklós nevű deákjáról és más magas rangú bojárokról. Uo. 259-260. 134 Hegyes: Diarium, 470. 135 ANR FB Stadthannenrechnungen V/20, 255. 136 Uo. 256.; Az urak 44 napot voltak úton, visszatértüket november 9-én könyvelték Brassóban. Uo. 283.
