Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kruppa Tamás: Miksa főherceg erdélyi kormányzóságának terve. Az erdélyi Habsburg-kormányzat felállításának kérdéséhez (1597-1602) IV/817
818 KRUPPA TAMÁS tartomány kormányzójává vagy vajdájává tenni. Mivel pedig Isten kegyelméből remélhető, hogy Erdély fejedelme nemcsak fiúkat, hanem lányokat is nemz majd, ezért ha a mondottak szerint fiúörökös nélkül marad, őfelsége gondoskodjon minden lánygyermek számára százezer rajnai forintnyi hozományról a pipereszereken és az ékszereken túl. O császári és királyi felségének utódja pedig, amikor leteszi esküjét, mellyel Magyarországnak tartozik, ugyanabban az esküben külön és kiemelten emlékezzék meg Erdélyről is. Nagybánya városát az erdélyi fejedelem birtokolja ugyanúgy, ahogyan azt egykor őfelsége Báthory Istvánra, Lengyelország legfelségesebb királyára ruházta.".2 A szerződés nemcsak az erdélyi rendek szabad fejedelemválasztójogát tette semmissé, de kizárta az öröklésből az egész Báthory-rokonságot is. Ráadásul továbbment az 1570. évi speyeri egyezményen is, hiszen ez utóbbi ideiglenes rendezés keretében ismerte csak el egy szuverén állam megalakulását az ország keleti felében,3 a prágai egyezség viszont két dinasztia magánjogi szerződéseként Erdélyt és a Részeket úgymond „kiszakította" a Magyar Királyságból, amellyel — elméletben legalábbis — a magyar (királyság) rendek jogai is csorbultak. Erre a veszélyre egy évvel korábban, 1594. március 9-én kelt levelében a fejedelem unokaöccse, Báthory András bíboros hívta fel Alphonso Carrillo figyelmét, aki Báthory Zsigmond megbízásából tárgyalt a szövetség tető alá hozása érdekében. Mindazonáltal a bíboros okfejtése kétarcú: egyrészt azt nem akarja, hogy a fejedelemség fölötti uralom örökletessé (provincia hereditaria) váljon, és kiszakítsák a Magyar Királyságból, vagyis, hogy kizárólag a Báthory család egyik ágában öröklődjön a hatalom,4 amelyet — kissé sarkítva a dolgot — a mostani szolgaságnál is nagyobbnak tart. Másrészt viszont azt természetesnek tartja, hogy az egész család megkapja a birodalmi hercegi címet (később kiderült, hogy ez ugyanúgy érvényes az aranygyapjas rendi tagságra) és a birodalmi protektorátust egy örökös szövetséggel egyetemben. Bár nem mondja ki, de ezekkel a kondíciókkal a fejedelmi trón nem az egyik ág, hanem az egész Báthory-dinasztia számára vált volna örökletessé. A kérdés fontosságára felfigyelt ugyan a régebbi szakirodalom,5 nem vonta le azonban a következtetéseket. Az 1595. évi szerződés a modern kora újkori 2 Osterreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690). Bearb. Roderich Gooss. (Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs 9). Wien 1911. 226-235. A szöveg magyar fordítását 1. Bethlen Farkas: Erdély története. IV Jegyz. Kruppa Tamás. Szerk. Jankovics József. Bp. 2006. [a továbbiakban Bethlen IV] 107-108. 3 Az egyezmény szövegét magyarul 1. Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790. I—II. Szerk. Sinkovics István. Bp. 1965. I. 160-168. 4 „Superioritas penes caesaream maiestatem esset, liberamque Transilvanorum electionem ipsa ratam gratamque haberet. Nam etsi cupiendum nobis esset, ut successio locum suum haberet, cum tarnen videam non esse in potestate caesareae maiestatis ut liberam electionem alicuius provinciáé imperidat, hereditariam efficiat, neque Ungaros unquam permissuros ut Transilvaniae a visceribus regni avellatur abscissumque membrum sit, quin eos semper protestari sciam, existimarem non esse tam profunde hoc negotium intelligendum nedum tractandum." Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai (1591-1618). I. Kiad. Veress Endre. Bp. 1906. 56. 5 Okmányok és levelek az 1595-1598-ki prágai alkudozások történetéhez. Közli Szilágyi Sándor. Történelmi Tár (1877) 149-239., vö. még Veress Endre előző jegyzetben idézett forráskiadását, ill. a Carrillo-levelezés második kötetét: Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai (1591-1618). II. Kiad. Veress Endre. Bp. 1943. [a továbbiakban Carrillo II.] 95-99.
