Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Buza János: A Thurzó-birtokoktól a „Magyar művelődéstörténetig" IV/797
800 BERLÁSZ JENŐ PROFESSZOR URAT KÖSZÖNTJÜK használása nyomán arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „A parasztosztály országos »helotizálódása«1 1514 után aligha következett be." Berlász Jenő könyvét IIa Bálint, a Felvidék forrásainak avatott elemzője és az országrész múltjának kiváló kutatója ismertette. Recenziójának8 súlyát napjainkig hatóan növeli az, hogy kitűnően ismerte a Thurzó-levéltárat, nemcsak kezelte, hanem maga is sikerrel merített9 belőle, így illetékességét nehéz lenne kétségbe vonni. IIa Bálint szerint Berlász Jenő értekezése „... egyedül célravezető módszerrel ..." íródott „... eredményeiről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk." Végső tanulságként kiemelte „A legnagyobb súlyú Berlásznak az a megállapítása, hogy a földesúri adózásban és a jobbágyszolgáltatásokban szinte nyoma sincs az 1514-i jobbágy törvények rendelkezéseinek. A törvény a szokásjogot nem változtathatta meg; a XVII. század elejei adózás teljesen a középkori eredetű szokáson alapul, amire okleveles adatokat is hoz fel. " Az ismertető nemcsak Acsády említett művére utalt, hanem az arra célzatosan többször hivatkozó, szlovák szerző munkáját10 is megemlítette. Berlász Jenő uradalomtörténeti értekezése a fenti ismertetéssel egyidejűleg helyet kapott a nemzetközi szakirodalomban, ugyanis egyike volt azoknak az agrártörténeti munkáknak, amelyikre többször hivatkozott mestere — Domanovszky Sándor — a röviden „Dopsch emlékkönyvként" emlegetett rangos és vaskos kötetben1 1 megjelent nagy ívű tanulmányában. Berlász Jenő doktori értekezésének sikere igen gyümölcsözőnek bizonyult, szerzője kijuthatott a bécsi Collegium Hungaricumba, illetve reprezentatív kötet társszerzőjévé lépett elő. Kováts Ferenc, a gazdaságtörténet kiemelkedő művelője és tanszékvezető egyetemi tanára szerint „A magyar történettudomány vezető körei, felfigyelvén a Thurzó-birtokok történetének monográfusa kiváló képességeire és kutatásainak szabatosságára, őt rövidesen megtisztelő megbízásokkal tüntetik ki. ... megíratják vele a Magyar Történelmi Társulat által kiadott Magyar Művelődéstörténet harmadik kötete ( „A kereszténység védőbástyája", megjelent 1938-ban) számára országunk mezőgazdasági állapotának (161-185. lap), iparának és kereskedelmének (190-216. lap) XVI. és XVII. századi történetét."12 7 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Budapest, 1906. 194. - idézte Berlász: i. m. 107. 8 IIa Bálint ismertetésére 1. Századok 72. (1938) 256-257. 9 IIa Bálint: A Thurzö-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. (Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. XV évfolyam) Bp. 1934. VIII + 321. Bíráló, de inkább elismerő ismertetésére 1. Vanyó Tihamér, Századok 70. (1936) 81-85. 10 Stefán Jansák: Slovensko v dobé uhorského feudalizmu. Hospodarské pomery od r. 1514 do r. 1848. Bratislava 1932. A teijedelmes német nyelvű összefoglalóval (197-228. old.) megjelent munka apologetikus szándékát nem kis mértékben az I. világháború utáni diszkriminatív csehszlovák földreform motiválta. A múlt torzításával próbálta megokolni a nemzetiségeket sújtó törekvések gyakorlatát. 11 Alexander Domanovszky: Zur Geschichte der Gutsherrschaft in Ungarn. In. Wirtschaft und Kultur. Festschrift zum 70. Geburtstag von Alfons Dopsch. Baden bei Wien - Leipzig, 1938. 441-469.; ezen belül: 458-467., illetve magyarul: Domanovszky Sándor: A majorsági gazdálkodás magyarországi történetéhez. In. Domanovszky Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban. Tanulmányok. Válogatta, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Glatz Ferenc. Bp. 1979. 167-197., ezen belül 196-197. 12 Köszönettel említem meg, hogy Dr. Kováts Ferenc és Dr. Deér József egyetemi ny. r. tanárok „A m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának
