Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 73 repet játszik, és az ország egy Potemkin-falu, mert nagy a távolság a csillogó látszat és a lehangoló valóság között.10 4 Egyfelől szabadon szervezkedtek a pártok, titkos választásokat tarthattak, a törvényhozásban összecsaphattak a vélemények, és a kávéházak füstös világában is politizálhattak az emberek. Gyermekcipőben járt ugyan, de már elkezdődött a nyugati típusú polgári demokrácia, ennek játékszabályai működtették alapvetően a rendszert. Ugyanakkor a „fortélyos félelem" is igazgatott, az országot belengte egy furcsa kettőség kérdése: ki birtokolja valójában a hatalmat? Az általános és titkos választások eredményeként abszolút többséggel bíró kisgazdapárti törvényhozás, vagy a megszálló csapatok támogatását élvező, a kormányokba is bekerült és a végrehajtó hatalmat kisajátító kommunisták? Akik — döntően a Vörös Hadsereg és a SZEB támogatásával, de politikai riválisaik ügyetlenségével és középszerűségével is megsegítve — kisajátították az ország újjáépítését, és a demokrácia igazi és egyetlen letéteményeseként tetszelegtek a közvélemény előtt. Mindszenty viszont Istenbe vetett hite és a magyar történelmi hagyományok szilárd talapzatáról küzdött a hatalmi visszaélések és erkölcsi korrózió ellen. Nem hitt a szépen csengő jelszavaknak, bár nem azért, mert mindegyiken átlátott volna, hanem mert azok az „ateista és szovjetbérenc" kommunistáktól származtak, s akikben szikrányit sem bízott. Ugyanolyan bizalmatlansággal kezelte a polgári pártokat is, mert erélytelennek látta politikusaikat a nemzeti érdekek képviseletéhez, mert hajlandók voltak egy kormányban ülni a kommunistákkal és talán azért is, mert nem értékelték helyén az ő antifasiszta múltját, tevékenységét. * Mindszenty az ellene lefolytatott koncepciós per során, tagadhatatlanul „lényegében beismerte" az ellene felhozott vádakat és hitelesnek minősítette a felhozott bizonyítékokat, amelyek zömét az általa írt levelek tették ki. Többször sajnálkozott a múltra, és fogadkozott a jövőre nézve. A levelekről — szavait a Magyar Rádió Hangarchívumában őrzött felvételekről, és nem a sokszorosan szerkesztett kiadványokból idézve — a következőket mondotta: „Három részre osztom ezeket az iratokat. Az első részben van egy kisebb rész, amelyek elkészültek, meg is címeztettek, de el nem mentek, hanem maradtak, és ilyenek is kerültek a bizonyítékok közé. Nem mind ment el az, egytől egyig, ami itt van a bizonyítékok között, de hangsúlyozom, hogy ez a kisebbség. [...] A többség az, amelyik valóban elment. Ezeknek [...] nem az volt az elsődleges céljuk, hogy hibákat felfedjenek, s nem az volt az elsődleges céljuk, hogy ártsanak, hogy befeketítsenek, valahogy a segítés célja volt ebben, de a jó, a helyes nem helyes úton történt. Mindenesetre az lett volna a helyesebb, hogyha nem mennek el ezek a levelek. Most sajnálom, hogy elküldöttem őket, és a jövőben mindenesetre az az alapelvem, amit az igazságügy-miniszter úrhoz írott levelemben erre rámutat-104 MOL XX-10-k Legfőbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989.1. Az Amerikai Külügyminisztérium bejövő táviratai, melléklet és ÁBTL 3.1.9. V-700/10. 68-72. Mindszenty József 1946. december 16-án kelt levele a budapesti amerikai követhez. Másodpéldány. (Az ÁBTL-ben őrzött, 1946. december 6-i fogalmazványt [uo. 73-76. f.] teljes terjedelemben közli Somorjai Á. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 343-346.
