Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723

738 TÓTH-BARBALICS VERONIKA Egyetlen példát találtunk papi személy főrenddé kinevezésére. Vajda Ödön zirci cisztercita apát áldozópappá szentelésének 50. évfordulóján, 1908-ban nyert élethossziglani tagságot. Kinevezése talán részben a Katolikus Néppárt kor­mánykoalícióban részvételére vezethető vissza. A hatalmi ágak szétválasztásának 1869-ben érvényesített elve7 4 helyett a főrendiházi reform során az a szemlélet érvényesült, hogy „azok, akik egy fon­tos társadalmi hivatással bíró testületnek élén állanak, amelynek érdeke az ál­lam érdekéhez úgy viszonylik, mint két egymást kölcsönösen átmetsző kör, hogy egyik a másiknak egyúttal részét is képezi, tekintetbe vétessenek" - en­nek megfelelően 1885-ben a Kúria elnöke, másodelnöke és a budapesti ítélőtáb­la elnöke helyet kapott a főrendiházban.7 5 Élethossziglani taggá való kinevezés­re azonban csak már nem aktív (nyugalmazott vagy a pályát elhagyott) bírák esetében került sor. A nyugalomba vonuló kúriai, budapesti ítélőtáblai, köz­igazgatási bírósági főbírák egy része (egyes menesztett bánokhoz hasonlóan) hivatallal járó főrendiházi tagsága helyébe kinevezéssel élethossziglani tagsá­got nyert. Kiemelkedik az 1886 és 1896 közötti időszak, amikor csaknem min­den negyedik új élethossziglani tag egykori bíró volt. Nagy számukat az magya­rázhatja, hogy a bírósági reformot követően, az 1860-as és 1870-es évek fordu­lóján kinevezett szakembergárda jelentős része ezekben az években érte el a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt. Az ipari, a kereskedelmi és a pénzügyi nagyvállalkozók, valamint a mene­dzser-értelmiség (rt.- és bankigazgatók) együttes aránya 1885-ben és 1918-ban egyformán egy ötöd volt. A köztes időszakban a kinevezések számán belül a kezdeti arányokat csak a legutolsó időszakban érte el, haladta meg a kormány. Ez annak lenyomata lehetett, hogy a tízes években Lukács László miniszterel­nöksége idején, majd Tisza István második kormánya megalakulásától a politi­kai vezetőréteg és a finánctőkés gazdasági elit szövetsége tovább erősödött. A főrendiház reformjakor az akkori öt legjelentősebb hazai bank7 6 vezetői közül a Magyar Altalános Hitelbank két igazgatósági tagja (Kochmeister Frigyes és Lukács Antal, aki kinevezésekor már a Magyar Földhitelintézetnek is igazgató­ja volt), valamint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgató választmányának elnöke, Várady Károly nyert főrendiházi tagságot. Kautz Gyula személyében az Osztrák-Magyar Bank magyar alkormányzója — a Monarchia jegybankja bu­dapesti igazgatóságának vezetőjeként a bankigazgatás egyik fő döntéshozatali tényezője — szintén tagságot nyert 1885-ben.77 A későbbiek folyamán az Oszt-74 Az 1869:4. tc. (a bírói hatalom gyakorlásáról) az igazságszolgáltatást csak a közigazgatástól különítette el (l.§), ugyanakkor kimondta, hogy a bíró nem lehet egyszersmind országgyűlési képvi­selő (8.§ a,). A bírói függetlenséget biztosítani kívánta a törvény, de a közjogi ellenzék vádja szerint egyszersmind veszélyeztette is a bírók kinevezésének általánossá tételével (3.§). 75 Brennerberg Mór főispán felszólalása. FN 1884-87. 28. országos ülés (1885. március 26.), I. köt. 229. 76 Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Magyar Általános Hitelbank, Leszámítoló Bank, Pesti Ha­zai Első Takarékpénztár, Magyar Jelzáloghitelbank. Berend T. Iván - Szuhay Miklós: A tőkés gazda­ság története Magyarországon 1848-1944. Bp. 19783. 48. 77 Kautz később (1892 és 1900 között) a Bank kormányzója volt. Kövér György: Az Oszt­rák-Magyar Bank, 1878-1914. In: A Magyar Nemzeti Bank története. 1., Az Osztrák Nemzeti Bank­tól a Magyar Nemzeti Bankig 1816-1924. Szerk. biz. Balogh Sándor [et al.]. Bp. 1993. 259-343. 260.

Next

/
Oldalképek
Tartalom