Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ ÉLETHOSSZIGLAN KINEVEZETT TAGJAI 725 zó kutatás keretébe illeszkedik, az élethossziglani kinevezést nyert tagok csoportjára vonatkozóan kíván alapvető adalékokat nyújtani. A csoport jelentős mértékben meghatározta a ház arculatát, és tágabb társadalomtörténeti nézőpontból is figyelmet érdemel. Ha elfogadjuk, hogy a felsőház társadalmi szempontból az elitek kommunikációjának színtere,8 vizsgálat tárgyát képezheti, hogy kinevezés útján mennyiben kerültek be a második kamarákba a különböző foglalkozási ágak elitjei, továbbá, hogy az uralkodói kegy mennyiben segítette elő a rendi eredetű csoportok bennmaradását, vagy modern elitcsoportok bejutását.9 A továbbiakban bemutatjuk az élethossziglani tagság bevezetésének indítékát, a magyar kormányok kinevezési politikáját, vizsgáljuk a kinevezés feltételeit, az ilyen tagok foglalkozási megoszlását, származás és rang, valamint felekezeti hovatartozás szerinti összetételüket és aktivitásukat. A vizsgálathoz a Magyar Országos Levéltár miniszterelnökségi levéltárában található iratokat, minisztertanácsi jegyzőkönyveket, továbbá az országgyűlési almanachokat és más adattárakat, valamint az 1885 és 1918 között kinevezést nyert 156 élethossziglani tagról ezek alapján készített adatbázist használtuk fel. Külföldi példák, hazai reformtervek A 19. század derekán az európai monarchiák többségében kétkamarás országgyűlés működött. Egykamarás parlamentje volt a Német Birodalomnak, egyes német hercegségeknek, Luxemburgnak, Szerbiának, Montenegrónak és Görögországnak. A felsőházak jelentős részében megtalálhatóak voltak az uralkodó által élethossziglan kinevezett tagok. Olaszországban és (1896-tól) Portugáliában a második kamara teljes egészében kinevezett tagokból állt. A kinevezett, a választott és az örökletes tagság kombinációja érvényesült Spanyolország, Dánia, Poroszország, néhány kisebb német állam, valamint Ausztria felsőházában. A francia, a norvég, a svéd, a belga, a holland és a román királyság második kamarájában a 19. század derekán viszont egyáltalán nem voltak kinevezett tagok. Az újkori Angliában a „life peerage" nagyobb számú adományozására először 1958-ban került sor, ezt megelőzően — a kormányok többszöri kísérlete ellenére — csak néhány rangidős bíró kinevezésére volt lehetőség (1876-tól, a Lordok Háza legfelső bírósági feladatához kapcsolódóan). Oroszországban a cár által kinevezett tagokból álló szenátus elsősorban bírói és állami felügyeleti szerv volt, csak korlátozott rendeletalkotási joggal rendelkezett, és mellette 1905-ig nem működött alsóház.10 8 Hartwin Spenkuch: Herrenhaus und Rittergut. Die Erste Kammer des Landtags und der preußische Adel von 1854 bis 1918 aus sozialgeschichtlicher Sicht. Geschichte und Gesellschaft 25. (1999: 3. Heft) 375-403. 378. 9 Ld. Spenkuch vizsgálatát a porosz Herrenhausra vonatkozóan. Spenkuch, H.\ Herrenhaus und Rittergut, i. m. 392-396. 10 Alkotmányok gyűjteménye. I—II. Összegyűjt. Jánosi Ferenc. Pest 1867.; Concha Győző: Újkori alkotmányok. II. Bp. 1888.; Schvarz Gyula: Államintézményeink és a kor igényei. Bp. 1879. 207-273.; Ifj. Vutkovich Sándor: A felsőházak szervezete a főbb államokban. Politikai tanulmány. Pozsony - Bp. 1896. 145-201.; Harold W V Temperley. Senates and upper chambers. London 1910. 284-287.
