Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig III/603
KHUEN-HÉDERVÁRY KÁROLY KORMÁNYALAKÍTÁSA 625 A politikai patthelyzetben, az elnöki tisztsége miatt, a parlamenti vitáktól tartózkodó Apponyi Albert bejelentette, hogy félévi hallgatás után — be nem vallottan a párton belüli helyzetének megszilárdítása érdekében — beszédet mond a parlamentben. Apponyi felszólalását — előzetes elvárásként a válság megoldása felé tett lépésként értékelve — országos várakozás előzte meg. A kormánypártiak is és az ellenzékiek is abban reménykedtek, hogy a képviselőház elnöke az általuk képviselt politikai nézetek mentén vázolja majd fel a kibontakozás útját. Az ellenzék az 1889. évi véderőtörvény tárgyalása során a nemzeti követelések mellett síkraszálló Apponyit,8 7 a kormánypártiak az obstrukciót elitélőt kívánták hallani. Apponyi az ellenzék soraiban csalódást keltett, amikor a július 22-én megtartott beszéd elején a miniszterelnök védelmére kelve kijelentette „ De először közjogi és politikai szempontból tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mint hogyha a horvát báni méltóságból a magyar miniszterelnöki székbejutni egyáltalában valami abnormis dolog volna."8 8 A sokat vitatott katonai kérdésekről kifejtette: a létszámemelést bizonyos mértékig indokoltnak tartja, mert a hadsereg harcképességének megőrzése új alakulatok létrehozását teszi szükségessé, de a kiadásokra tervbe vett 7 millió korona „rendkívül súlyos" áldozat, a magyarországi tisztek hazahozatalának eddigi módszere nagyon lassú, és kívánatos, „hogy a lehetőségig a magyar ezredekben csak magyar tisztek alkalmaztassanak." Az elnök a hadsereg belső nyelvhasználatát érintő magyar igények követelését — Deák Ferenc követi jelentésével igazolva, hogy ez közel egy évszázada napirenden lévő kérdés — csak „a rendes parlamentáris eljárás útján" tartotta elfogadhatónak, illetve a maga részéről támogathatónak. Ezen a téren az alkotmányos lehetőséget abban látta, hogy az 1867. évi XII. tc. ll§-a a hadsereg „vezérletét, vezényletét és belszervezetét az Ő Felsége által intézendő tárgyak közé" sorolta, de „világos, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet kifejezése alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, csak a katonai oktatás kérdése nem, csak az újoncképzés kérdése nem, mert mindenre ellenkező precedens létezik." Az ellenzék a magyar nyelv ügyét a politikai szembenállás eszközévé tette, és azt várta, hogy Apponyi követeléseik mellett törjön lándzsát, ezért a szónok ettől elhatárolódva véleményét így határozta meg: „Én igenis azok közé tartozom, akik évek óta itt ülve, nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvében az intézkedést... én igenis azok közé tartozom, akik ma sem akarják bolygatni..." Ezzel szemben támogatta azt az igényt, hogy a közös hadseregben szolgáló magyar ezredeknél a katonai bűnvádi perrendtartás nyelve magyar legyen. Apponyi Albert közel két óráig tartó beszédében logikai érvekkel, az ellenzéki képviselőket sem sértő módon vázolta fel az obstrukció, valamint a kialakult politikai helyzet tarthatatlanságát. Arra kérte az ellenzéket, hogy adjon időt az uralkodónak a kérések megfontolására, mert amit az obstrukcióval el akar érni, azt most megvalósítani nem lehet, de „semmi sem állja az útját an-87 Az 1889. évi véderőtörvény tárgyalása során a Nemzeti Párt sürgette, hogy a magyarországi fiatalok a tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le, továbbá a második évi szolgálatról szóló rész a törvényben ne szerepeljen. 88 MOL K 2 1901-1906 XVII. kötet (784. csomó) 429. p. Apponyi Albert beszéde. 1903. júl. 22.
