Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig III/603
KHUEN-HÉDERVÁRY KÁROLY KORMÁNYALAKÍTÁSA 609 rette magához. A tanácskozáson Apponyi Albert is végig jelen volt. Gyorsan kiderült, hogy az ellenzék, a megegyezésért cserébe, még ezen a napon (június 15) megtartott parlamenti ülésen politikai nyilatkozatot követel a miniszterelnök további szándékáról, és bécsi látogatásának eredményéről. Kossuth Ferenc ismételten elmondta, hogy a kormány nagy hibát követett el, amikor a katonai törvényjavaslat — amely az egyre romló gazdasági viszonyok között a korábbinál nagyobb „pénz és véradót" vet ki az országra — elfogadtatása előtt törvényellenesen, a költségvetésről, és más határidőhöz kötött ügyekről nem intézkedett. Széli Kálmán most is azt hangoztatta, hogy a kormány által előterjesztet törvényjavaslatról az ellenzék, — az alkotmányban rögzített keretek között — csak szavazataival mondhat ítéletet, az obstrukcióval pedig a kisebbség a többség parlamenti jogait korlátozza. Tekintettel arra, hogy Széli Kálmán az ellenzék kérésének a királlyal történt megállapodás miatt sem tehetett eleget, a délutáni parlamenti ülés ezzel a meddő vitával telt el.27 A vitát gerjesztő titkolózásnak nem sok értelme volt, mert a Széli Kálmán által visszatartott információt, mely szerint a király elfogadta a kormány lemondását, a kiszivárogtatott hírekből már mindenki megismerhette. Széli Kálmán — ígéretéhez híven — a parlament június 16-án megtartott ülésén jelentette be, hogy a király 14-én elfogadta kormánya lemondását, és a politikai helyzet tisztázása érdekében több magyar politikust kihallgatásra Bécsbe rendelt. A király június 16-án először, a katonai kérdésekben határozott előrelépést sürgető Fejérváry Géza honvédelmi minisztert, ezt követően Csáky Pált a főrendiház, és Apponyi Albertet a képviselőház elnökét, majd Szapáry Gyula volt miniszterelnököt fogadta. Az országgyűlés két házának elnökét — régi szokás szerint — a király kormányválság idején mindig meghallgatta, de konkrét elképzelésére tekintettel ez a beszélgetés most lényeges kérdéseket nem érintett.2 8 A fogadást követően a közvetítő szerepre felkért Fejérváry Géza Tisza Istvánt kereste fel, akivel a szállásán folytatott rövid megbeszélést követően a Hofburgba hajtatott. A honvédelmi miniszter kulcsszerepe a kormányválság megoldásában sejtette, hogy Tisza feladatai között — a rend és nyugalom helyreállítása mellett — a katonai javaslatok elfogadtatása is szerepel. Ebben Fejérváry aktív közreműködésére is számíthatott, aki már korábban megígérte, hogy az új kormányban a honvédelmi miniszteri tárcát hajlandó elvállalni. Tisza István rövid kihallgatás után kormányalakítási megbízást kapott, és ez világossá tette, hogy a király egy erélyes, a parlamentben rendet teremtő politikust kíván a magyar kormány élére. A nemzeti követeléseket hangoztató ellenzékkel szemben fellépő Tisza István népszerűsége még a saját választókerületében is a mélypontra zuhant. Ezt példázza az ugrai választókerület Központi Bizottsága által összehívott és 1903. ápr. 19-én megtartott népgyűlés határozata, amelyet Makkai Sándor el-27 Egyetértés, 1903. június 16. A képviselőházban. 28 Apponyi Albert az uralkodó előtt kijelentette: „súlyos hibának tartom Széli Kálmán elejtését egy erőszakos politika megkísérlésének kedvéért... Hozzátettem, hogy nem leszek abban a helyzetben, hogy a Széli Kálmán helyébe lépő kormányt támogathassam, amire O Felsége mosolyogva ennyit mondott: Ezt nem is várta Öntől senki." Gróf Apponyi Albert emlékiratai... i. m. II. kötet 100.
