Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Süli Attila: A Szeben-vidéki kormánybiztosság története 1849-ben III/561
572 SÜLI ATTILA További nehézséget jelentett, hogy az 1848/1849 telén a császári kormányzat által megsarcolt szászvárosi, erzsébetvárosi és vízaknai magyar lakosság kárpótlási igénnyel lépett fel a szászság irányában,9 6 melyeket az állam az általános pénzhiány miatt nem kívánt a szászoktól befolyó hadisarcból és adókból teljesíteni. Nagyon nehéz feladat volt megfelelni a magyar kormány azon követelményének, hogy az egyes törvényhatóságok ünnepeljék meg a Függetlenségi Nyilatkozatot és küldjenek hódoló delegációkat Debrecenbe. A Nagyszebenben tartott ünnepségen csak a magyar hivatalnokok és a katonaság vett részt. A polgárok közömbösek voltak, míg a szász tisztviselők közül senki sem volt jelen.97 Ezzel szemben a kormánybiztos és a városi tanács közeledésének jele volt, hogy az utóbbiak hódoló küldöttséget kívántak meneszteni a magyar országgyűléshez. Berde a kezdeményezést támogatta, kérve a magisztrátus tagjait, hogy a köznéppel éreztessék a magyar kormány békés politikáját.9 8 Nagyszeben mellett még Szászsebes és Nagysink székek készítettek hódoló nyilatkozatot.9 9 A tartományi szintű hivatalok közül a kincstartóság és annak levéltárának Kolozsvárra való átköltöztetése is megindult.10 0 Ezek tisztviselőit azonban a Függetlenségi Nyilatkozat szellemében üjból fel kellett esketni,10 1 kivéve a hűtlenné vált kincstári tisztviselőket, akiknek a visszaalkalmazása ellen határozottan fellépet. E tekintetben még az sem hatotta meg, hogy az illetőnek népes családja volt. Egy ilyen kérelemre azt válaszolta Szent-Iványi Károly országos biztosnak, ha a folyamodó irányában méltányosságot akar gyakorolni, akkor folyósítson számára fizetést, de alkalmazni semmi körülmények között sem célszerű.10 2 A fenti esettől függetlenül a megbízhatatlan kincstári tisztviselők fizetését Berde szüneteltette.10 3 A kincstartóság levéltárának áttelepítésével párhuzamosan folyt az erdélyi fő-hadparancsnokság irattárának rendezése is. A munkát az is sürgette, hogy az erdélyi hadjárat történetét megírni szándékozó Kővári László feljelentette a „schwarzgelb" Berde Mózest, aki szerinte szándékosan akadályozza a 96 Uo. 45/Sz.K.B. Ezeket többnyire az álladalom nehéz helyzete miatt elutasította. Ugyanígy tett a zalatnai menekültek kéréseivel is. (Berde ir. 51/Sz.K.B.) 97 Hermann, 1998. II. 643. Csány levele Kossuthoz. Kolozsvár, 1849. április 28. Csány a szászok példás megbüntetését javasolta; A Függetlenségi Nyilatkozat propagálása a nemzetiségek anyanyelvén is folyt. Berde a román nyelvű példányokat az összes törvényhatóság részére megküldte. (Berde ir. 898/Sz.K.B. Nagyszeben, 1849. június 5.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ilyen jellegű gyűlések megszervezése központi utasításra történt, így az ellenszenvet a kényszer is kiválthatta. (Berde ir. 1. cs. Szn. Csány levele. Kolozsvár, 1849. április 23.) 98 Uo. 527/Sz.K.B. Berde levele a szebeni tanácshoz. Nagyszeben. 1849. május 14. 99 Uo. 940/Sz.K.B. íoo Ber ( je ;r 26/Sz.K.B. Dobokai József levele. Nagyszeben, 1849. április 20. Ebben az időszakban történt meg a kincstartóság egykori vezetőjének, gr. Mikó Imrének a magántulajdonát képező ezüsttárgyak visszavételezése a nagyszebeni tanácstól. (Uo. 28/Sz.K.B.; 56/Sz.K.B.; 96/Sz.K.B.; 183/ Sz.K.B.) 101 Uo. 222/Sz.K.B. Csány rendelete. Kolozsvár, 1849. április 20. 102 Uo. 825/Sz.K.B. Nagyszeben, 1849. június 4. 103 Uo. 925/Sz.K.B.
