Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Süli Attila: A Szeben-vidéki kormánybiztosság története 1849-ben III/561
A SZEBEN-VIDÉKI KORMÁNYBIZTOSSÁG TÖRTÉNETE 1849-BEN 565 A vádak azonban megviselték az immár szebeni kormánybiztosként tevékenykedő Berdét, aki felajánlotta lemondását Szent-Iványi Károly országos biztosnak. Döntését a túlterheltségével és az ellene felmerült vádakkal magyarázta. Kifejtette, hogy kétszer kapott kormánybiztosi megbízatást, de egyiket sem saját kezdeményezésére. 1848 őszén gr. Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére Háromszéken, 1849 áprilisában Csány ösztönzésére Szeben-vidéken. Kérte, hogy gondoskodjon az utódlásáról.3 6 1849. július 11-én Berde elmenekült az orosz csapatok elöl Kolozsvárra, majd a szabadságharc leverése után Bihar megyei Szalárdon, gr. Csáky György birtokán bujdosott. 1851. február 20-án, Pesten, a kerületi katonai parancsnokságon feladta magát, és ettől kezdve az ítélethozatalig a pesti Újépületben tartották fogva. A vallatói elsősorban arról kérdezték, hogy miért vállalt két ízben is kormánybiztosságot, melyek voltak a motivációi, miért nem mondott le a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor. Az ítéletet 1851. december 23-án hirdették ki: halált és teljes vagyonelkobzást mondtak ki rá. A szigorú ítéletet I. Ferenc József császár négy év börtönre és vagyonelkobzásra változtatta. Börtönbüntetését a csehországi Josefstadt-ban töltötte le. Kiszabadulása érdekében mind Háromszék települései, mind Nagyszeben városa kérvénnyel fordult az uralkodóhoz, aki azonban nem gyakorolt további kegyet, így Berde a teljes büntetését letöltötte.3 7 III. Az erdélyi szászok és a magyar kormánypolitika kapcsolta 1848-1849-ben 1841-ben az Erdélyi Nagyfejedelemség népessége 2143310 fő volt, melynek az erdélyi szász nemzet mindössze egy tizedét tette ki.3 8 Ezzel szemben a nagyfejedelemség politikai és gazdasági szervezetében meghatározó szerepet játszottak. A erdélyi három kiváltságos nemzet egyike kilenc székben3 9 és két keriiletben4 0 tartotta kezében a közigazgatás irányítását. Az erdélyi országgyűléseken követeik féltékenyen őrizték municipiális és kulturális autonómiájukat, szembeszállva a magyar liberális nemesség modern nemzetállam megteremtésére, valamint Magyarország és Erdély uniójára irányuló törekvéseivel. Gazdasági erejüket pedig viszonylag belterjes mezőgazdaságuk, kézműiparuk és kereskedelmük alapozta meg.4 1 Politikai központjuk Nagyszeben városa volt, amely köré csoportosuló szász székek együttesét Királyfoldnek nevezték. Nagyszebenben volt még az erdélyi fő-hadparancsnokság, a kincstartóság, a tartományi főbiztosság és a főposta székhelye is, így a városban jelentős számú magyar tisztviselő is élt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Királyfoldön a román lakosság lélekszáma meghaladta a szá-36 Berde ir.. 859/Sz.K.B. Berde Szent-Iványihoz. Nagyszeben, 1849. május 30.; Benczédi, 1901. 20. 37 Benczédi, 1901. 21-23. és Okmánytár, 15. és 26. 38 A románság lélekszáma 1290970, míg a magyarságé 606009 volt. (J. Söllner: Statistik des Grossfïirstentums Siebenbürgen. Hermannstadt. 1856. 393.) 39 Szeben, Medgyes, Segesvár, Kőhalom, Nagysink, Újegyház, Szerdahely, Szászváros, Szászsebes. 40 Brassó, Beszterce. 41 Sárközi, 1974. 7.
