Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
540 TAMÁSI ZSOLT — az egyházmegyei zsinat elérte a célját. Minden javaslat, döntés, óhaj részét képezte annak az információs anyagnak, amely a nemzeti zsinat előkészítésében a kinevezett öt bizottsági elnöklő püspöknek segítséget nyújthatott abban, hogy tárgyalt kérdésekkel kapcsolatosan a legjobb és a lehetőségekhez képest a legóhajtottabb javaslatot megszövegezzék. Ennél a szempontnál maradva kiemelhetjük, hogy az előkészítő jelleg a szabad véleménynyilvánítás korlátlan lehetőségeit tehette — még egyházjogilag is — lehetségessé. Hiszen ebben az esetben, még ha határoznak, döntenek is — akár a püspöki óhaj ellenére —, az nem jelenthet többet, mint az óhaj erőteljes kifejezését. Ha e döntéseiket hajlandóak felterjeszteni megvitatásra a nemzeti zsinatra, nem pedig azonnali alkalmazását kezdeményezik, akkor nem térnek el az egyházjogi előírásoktól. Mivel csak a nemzeti zsinatra való előkészítő lépés történt meg, az egyházmegyei zsinatot önálló jelenségként szokták értelmezni. A kulcsproblémák, amelyek miatt ilyen megközelítésben az egyházmegyei zsinat jogi érvényessége megkérdőjelezhető a következők: a döntéseket a püspök hozta, illetve sor került-e kihirdetésükre, hatályba lépésükre? A probléma látszatra egyszerű. Mivel a püspök nem írta alá, illetve nem hirdette ki a döntéseket, lezárhatnánk a kérdést azzal, hogy ilyen szempontból a zsinatolok, forradalmi lelkesedésükben túllőttek a célon. A hatályba lépésnek ez a feltétele valóban nem teljesült, viszont az erdélyi egyházmegyei zsinat szó szerint átvett több vegyes státus-gyűlési határozatot, amelyeket viszont a püspök aláírt.8 1 Ahol az átfedéssel találkoztunk, azon kérdéseknél az érvénybe lépést egyházjogilag állítanunk kell. Itt újra utalunk arra is, hogy az egyházmegyei zsinat részéről azért ment oly zökkenőmentesen a vegyes státusgyűlési döntések átvétele, mert az egyházmegyei zsinaton résztvevők kivétel nélkül mind jelen voltak a vegyes státusgyűlés munkálatain is. Természetesen rajtuk kívül világiak is részt vettek a Státusgyűlés döntéseinek meghozatalában, ami — immár kuriózumként — azt a következtetést engedi meg levonni, hogy 1848-ban egyházjogilag hatályba csak azok a döntések léptek, amelyekben a világi hívekkel közös döntést hozott a papság. Az érvénybelépés szempontjánál maradva azt is megvizsgálhatjuk, hogy a zsinat bezárását követően a vitás kérdésekben milyen szellemben születtek döntések. A zsinat bezárását követő első, a kérdésben fontos dokumentum aláírás és keltezés nélkül érkezik be a püspökségre, 1848 szeptember 6-án. A levél aláírói a „Jó indulatú papjai" fedőnevet választották. A levél hangvétele eléggé elkeseredett,8 2 ami éppen arra enged következtetni, hogy a püspök a zsinati munkálatok 81 Felterjesztés a Fenséges Nádor úr cs[ászári] királyi főherceg nagyon tisztelt magyarhoni összes Minisztériumhoz. Alulírottak: Kovács Miklós püspök, Andrási Antal jegyző, G[rófl Kemény József alelnök, Winkler Ferenc világi jegyző. 1848. augusztus 31. - GYFL EZs d. I. l/e. 54/1848. 82 „A Teremtő örökös törvényével, az Udvezítő, és apostolinak tanításával merőben ellenkező, az erkölcstelenségre, feslett fajtalan életre, irtózatos tettekre, kétségbe esésekre, és örök kárhozatra vezetett és vezető törvénytelen fegyelem törvénynek, melynek terhes igáját se pápák se püspökök se papok el nem viselhették; a katolika vallás gyalázattyának, a vak századok önkényes ostoba és alaptalan szüleményének a természet elleni Coelibatusnak rögtöni eltörlését komolyan követeljük minden pápai vagy érseki befolyást kirekesztve. Nőinkről és gyermekeinkről gondoskodni fogunk mint más becsületes emberek. Gazdasszonyaink több költségünkbe kerülnek, mert bérök mellett meg is lopnak, becsületünk csökken, lelkünk kárhozik. Már pedig se pápa se püspök lelkeinkért felelős nem lehet. Megnyílt a világ szeme, követelésünk legszentebb, legigazságosabb. Istentelen törvényre nem
