Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
50 BALOGH MARGIT mentendő még a nyilasok költöztettek át Ausztriába, ám most a „displaced persons", a „heimatlose Ausländer", vagyis a hontalanok között vették őket számba. Mindszenty igyekezett figyelemmel kísérni a modernkori népvándorlással a világban a szélrózsa minden irányába szétszóródó katolikus magyarokat. A bajorországi Landshutban — másokat megelőzve — már 1945 tavaszán lelki és kulturális gondozást indított Kótai Zoltán volt tábori lelkész. Rajta keresztül kérte Mindszenty a többi papot is, hogy tartsák együtt a rájuk bízott katolikus hívőket és szükség esetén a kivándorlásba is kövessék őket.30 A menekült magyarság meglehetősen magára volt hagyatva, mivel a nácik szövetségeseként nem részesülhettek bizonyos segélyekben, ráadásul az anyaországbéli magyarság maga is segítségre szorult. 1945. novembertől a Németországban és Ausztriában rekedt katolikus menekültek és hadifoglyok részére a Szentszék egy különleges egyházi szervezetet, az úgynevezett III. Vatikáni Missziót hozta létre. Mindszentynek tudomásul kellett vennie, hogy az egyházi joghatóságot nem ő, hanem a misszió élére kinevezett Carlo Chiaro érsek gyakorolja mint apostoli delegátus. A magyarok referense P Gallus Tibor jezsuita szerzetes lett. A hercegprímás figyelme így a szövetségesek által meg nem szállt területeken élő magyarok felé fordult, de idővel a velük való kapcsolattartás mind nehezebbé vált és megszűnt.31 A külföldön rekedt magyarok számát gyarapították a harctereken kapitulált magyar katonai alakulatok tagjai. Nyugaton közel 280 ezer magyar katona került hadifogságba,3 2 szovjet fogságba pedig ennek a számnak több mint kétszerese, mintegy 600 ezer magyar ember, közel harmaduk civilként, de még a katonák túlnyomó része is csak a háború befejezése után lett „hadifogoly".3 3 A magyarországi szovjet fogolytáborokban további ezrek várták sorsuk jobbra fordulását. A foglyok helyzete — akár amerikai, akár francia, akár szovjet fenntartású táborba kerültek — meglehetősen nyomorúságos volt. Kiszabadításukért Mindszenty minden eszközt megragadott a körlevelektől kezdve a szentbeszédeken át a fogolykiváltó zarándoklatokig. 1945. október 27-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjaihoz fordult, hogy mozdítsák elő a magyar hadifoglyoknak még a tél beállta előtti hazaszállítását. A prímás közbenjárását 1945. november 28-ai ülésükön vitatták meg, s mivel úgy látták, hogy a hadifoglyok rendben hazatérhetnek, fölöslegesnek ítéltek minden külön lépést. Ezzel együtt a jelenlévők közül Vorosilov marsall, a SZEB elnöke, William S. Key és Oliver P 30 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985. I. kötet. Európa Kiadó, Budapest, 1989. 41. 31 Borovi József: A szórványban élő magyar katolikusok lelkigondozásának története. Szent István Társulat, Budapest, 2000. 40-46. — Mindszenty olaszországi útja során nem megengedett módon — mert előzetesen nem egyeztetett a külföldi magyarok lelki gondozását végző Szent László Társulat elnökével, nevezetesen Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel - megbízásokat adott egyházi ügyekben különböző személyeknek. Az 1946. április 2-i püspökkari konferencia megújította és megerősítette Shvoy püspöknek azt a jogosítványát, hogy csak ő adhat hozzájárulást papok és apácák külföldi szolgálatához. A megszorítás a hercegprímásra is érvényes volt. (A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között. Szerk.: Beke Margit. Köln-Budapest, 1996. 100. 29. napirendi pont.) 32 Borbándi Gy.: A magyar emigráció életrajza i. m. 22.; Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1989. 47-62. 33 Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó, Budapest, 2006. 105-110.
