Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
526 TAMÁSI ZSOLT tessék és megmagyarázzák a most hozott törvényeknek és rendeleteknek az egyes polgárokra és a hazára nézve egyaránt üdvös következményeit.3 Leirataiban rámutatott, hogy a „fel-felmerülő kihágásoknak legfőbb oka abban rejlik, hogy a népnek sok helyeken nincsenek értelmes és jóakaratú felvilágosítói." A forradalmi kormány érezte, hogy az állami konszolidációban a legerősebb támasza az Egyház lehet, akinek a szószékről elmondott szavára odafigyelnek az emberek.4 Ez a szempont végigköveti a forradalom és szabadságharc történetét. Az áprilisban szentesített, egyházat érintő pozsonyi törvények az egyházmegyékben a reformok átgondolására és megfogalmazására adtak lehetőséget. A 3. törvénycikk az új miniszteri közigazgatás alá rendelte az egyházzal kapcsolatos ügyintézést. A felelős miniszteriális rendszer átvette a király jogkörét.5 A püspökök és az alsóházi képviselők tiltakoztak az ellen, hogy a királyi főkegyúri jogokat ezentúl a minisztérium gyakorolja, ugyanis számoltak azzal, hogy a kormányok gyakran cserélődnek, s így nehezen elképzelhető egy ilyen törvény alkalmazása, ha egy vallásellenes, protestáns, vagy csak akár egy közömbös kormányzat gyakorolná a királyi főkegyúri jogot. A 13. törvénycikk elfogadta a tizedről való lemondást. A Római Szentszék is elfogadta a magyar katolikus papság áldozatkészségének e példáját,6 de azért a szentszéki követ figyelmeztetett, hogy „ugyanezen klérus valamennyi javaitól megfosztassék, abba sohasem fog a pápa belemenni".1 A 20. törvénycikk a vallásfelekezetek közötti egyenlőség kimondásával megszüntette a katolikus vallás addigi államvallás jellegét. A vallási egyenlőség és viszonosság kapcsán Szcitovszky János pécsi püspök kérte a „saját hitelvei és egyházi szerkezete sértetlensége mellett" záradék betoldását, hogy megelőzhető legyen a katolikus egyház belső szerkezetébe (püspöki, lelkészi kinevezések, dogmatikus elveken alapuló egyházi jogok) megszorításokkal vagy csonkításokkal történő külső beavatkozás. Az alsótáblán egyszerűen elvetettél a betoldott záradékot. A szentesített törvénycikk, a záradékok hiányában is alapul szolgált a katolikus autonómia-mozgalomnak,8 Erdélyben elsősorban azért, mert ennek az egyházmegyének 1848 előtt nem csak elméleti, hanem gyakorlatilag is kiépített autonómiája volt. Az 1848: 20. tc. által biztosított teljes egyenjogúság csak a „magyarhoni egyházra nézve novum, mert Erdélyre nézve csak újabb megerősítése annak az eddig is fennállott teljes egyenjogúságnak, ami ott a régi erdélyi törvények alapján eladdig is megvolt".9 Erdélyben az autonómia jogi megalapozása a fejedelmi korszakban már megtörtént, amikor a Katolikus Státus a püspök hiányában működő világiak fórumává vált. A korabeli törvénykezés értelmében ugyanis az erdélyi országgyűlésnek katolikus 3 Eötvös József Vallás és Közoktatási Miniszter leirata Kovács Miklós erdélyi püspöknek. Bp. 1848. május 10. - GYFL Pl 392. d. 35. cs. 706/1848. 4 Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp. 1928. 38. 5 Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom 1848-1871. Adalékok a magyar liberális katolicizmus történetéhez. Bp. 1941. 17. 6 Van olyan nézet is, hogy a tizedről való lemondás miatt — mivel ez a pápa megkérdezése nélkül történt — megrovásban részesült a magyar klérus. Tomcsányi Lajos S. J.: A főkegyúr szerepe a püspökök kinevezésénél. Bp. 1922. 47. 7 A haza, az egyház és a trón érdekében. A magyar katolikus egyház 1848-1849-ben. Szerk. Elmer István. Bp. 1999. 12. 8 Salacz Gábor: Egyház és Állam Magyarországon a dualizmus korában. München 1974. 28. 9 Forster János: A püspökmegyei zsinat. Gyulafehérvár 1907. 23.