Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága. Az Újlakiak példája II/377
406 FEDELES TAMÁS hosszas levélváltásokat követően végül úgy zárult le, hogy a pápa bizonyos összeg kifizetéséért cserében lemondott az apátságról (1494), s azt ismételten a kalocsa-bácsi érsekséghez csatolták.222 Kubinyi András mutatta ki, hogy a tihanyi bencés apátság is Újlaki Miklós érdekeltségi körébe tartozott. Apátjának, Ugrón Lászlónak a testvére ugyanis Miklós familiárisa volt, s az 1460-as években László is kimutatható a vajda szolgálatában.223 A gotói (ma Kutjevo Horvátországban) ciszterci apátság patronátusi joga a 15. század végétől Újlaki Lőrinc kezében volt.22 4 Noha mindössze három oklevél (1493, 1509, 1529) említi kegyuraságát,22 5 mégis joggal feltételezhetjük, hogy e joga mellett az ezzel járó kötelezettségeket is teljesítette, azaz támogatta a monostort.22 6 A Veszprém megyei jásdi Benedek-rendi apátság kegyurasága ugyancsak a család kezébe került, valamikor a 15. század folyamán. Konkrét adattal azonban csak a 16. századból rendelkezünk, ugyancsak Lőrinc herceggel kapcsolatban.22 7 A püspökségek, jelentősebb apátságok mellett néhány káptalanban is kimutathatók Újlaki-familiárisok. Ez arra utal, hogy egyrészt a testületek tagságát igyekeztek saját érdeküknek megfelelően befolyásolni, másrészt pedig így kívánták honorálni a támogatott személyek szolgálatait. Minthogy a vizsgált korszakban a magyar székeskáptalanok a nyugat-európai testületekkel ellen-praedecessore, per quas ipse iuspatronatus huiusmodi dicto Laurentio Duci, quod in dicto Monasterio habere praetendebat, confirmavit [...] - Fraknói V.: Magyarország egyházi i. m. 457. (833. sz. jegyz.). 222 Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek élete 1483-1511. Bp. 1884. (Különlenyomat a Századok 1883-as évfolyamából) 32-46.; Erdújhelyi Menyhért: A kalocsai érsekség a Renaissancekorban. Zenta 1899. 85-90.; Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza (1000-1526). Köln 1991. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae XI.) 356-371.; Ilervay, F. L.: Repertórium i. m. 138-140.; Rasztik Tibor: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 199.; Véber János: Két korszak határán, Váradi Péter pályaképe és írói életműve. Bp. 2009. (kéziratos PhD-disszertáció a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen) 84-91. 223 Kubinyi A.: Mátyás király és a monasztikus i. m. 243-244. 224 Hervay, F. L.: Repertórium i. m. 102.; Andrié, S.: Kapisztrán i. m. 117. (25. sz. jegyz.). 225 1493. szept. 26.: quod de iure patronatus laicorum, videlicet ducis de Wylak ex privilegio Apostolico [...] dicti monasterii abbatem concorditer electus fuit, cui quidem electioni dilectus filius nonbilis vir Laurentius dux de Wylak suum prestitit consensum - Koller, J.: História episcopatus i. m. IV 464.; 1509. aug. 21.: dilectus filius nobilis vir Laurentius dux de Wylak cum ad ducem de Wylak pro tempore existentem ius providendi — Koller, J.: História episcopatus i. m. V 22. — A monostor kegyurai a Garaiak voltak. Garai Jób halált követően (1481) özvegyére szállt, aki történetesen Lőrinc féltestvére, Fruzsina volt. Nyilván az ő halálát követően szerezte meg Lőrinc herceg a ius patronatust. A Garaiak kegyuraságára 1. Erdújhelyi Menyhért: Kutatásaim a római levéltárakban. Katholikus Szemle (1896) 609. (22. sz.). Lőrinc halálát követően a koronára háramlott kegyúri jogot Ferdinánd király Csulai Móré Lászlónak adományozta (1529). Megjegyzendő, hogy a bejegyzésben „ordinis Sancti Benedicti" szerepel, 1. MOL Királyi Könyvek A 57 I. 162. (291. sz.). 226 A kegyúri jogokra 1. Kubinyi András: Plébánosválasztások és egyházközségi önkormányzat a középkori Magyarországon. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. (METEM Könyvek 22.) Bp., 1999. Bp. 1999. 269-286. 227 1 518-ban kegyúri joga alapján nevezte ki Dobozi Mihály fehérvári lektort (PRT XII/B. 312.); 1529-ben Ferdinánd király a patrónusi jogot Csulai Móré Lászlónak adományozta (MOL Királyi Könyvek A 57 I. 164. [291. sz.]).
