Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 319 tesen okleveleket vártak a „negyedik rend", a királyi városok képviselőitől is. Március 7-én azonban, érthetően, csak a budai és a pesti tanács bocsátotta ki hitleveleit, a többi város küldöttei ugyanis, jóllehet teljes felhatalmazással rendelkeztek, nem vitték magukkal közösségük pecsétjeit.13 1 Az események értékelése szempontjából különösen fontos annak megítélése, kik voltak jelen a hitlevelek kiállításáról szóló döntés meghozatalánál: vajon a kibocsátókként felsorolt 150 személy mindegyike Budán tartózkodott-e? A korabeli okleveles gyakorlatból az egyértelműen következik, hogy ezt a döntést valóban az okleveleken dátumként szereplő március 7-én hozták meg, amely időpont viszont nem feltétlenül esik egybe a megírás és különösképpen nem a megpecsételés dátumával.13 2 Azaz: önmagában nem zárható ki az a lehetőség, hogy még az oklevelek megírása előtt, a döntéshozókon túl, mások is jelezték csatlakozási szándékukat. A kérdés vizsgálatát indokolttá teszi Hipolit esztergomi érsek példája: tudjuk, hogy a főpapok oklevelében első helyen szereplő fiatal érsek Beatrix királynéra való tekintettel nem jött el Budára, csupán elküldte pecsétjét „a békeszerződés pontjainak a megpecsételésére".13 3 Ez azt sejteti, hogy lehettek olyan személyek, akiktől távolmaradásuk ellenére is elvárták a szerződéshez való csatlakozást, és akiket március 7. után a kancellária értesíthetett arról, hogy szükség van a pecsétjükre. A magyar és erdélyi rendek oklevelének pecsételési rendellenességei ugyanakkor arra utalnak, hogy ha voltak is Hipolit érseken kívül ilyenek, ők voltak a kivételek. Az oklevélen a felsorolt kibocsátók hetvenes létszáma ellenére csak 68 pecsétet találunk: hiányzik Homonnai Gáspár, Rátóti Gyulafi István, illetve a két Kanizsai és a három Gersei Pető közül egy-egy családtag pecsétje, ellenben Hédervári Miklós kétszer — minden bizonnyal fia, Ferenc nevében — is pecsételt, és érdekes módon megtaláljuk a felsorolásból kimaradt Csáki Benedek pecsétjét is.13 4 A „pecséthiányok" magyarázatára két lehetőség is kínálkozik. (1) Az oklevélben feltüntetett személy nem volt jelen, de csatlakozását elvárták, pecsétjét azonban — Hipolit érsekével ellentétben — már nem volt idő megszerezni. Különösen a Kanizsaiak és a Petők esetében tűnik elképzelhetőnek, hogy határon álló és így fokozottan veszélynek kitett uradalmaik védelmében egyegy családtagjuk otthon maradt, hozzájárulásukat azonban rokonaik — vagy a német követek — hangsúlyozni kívánták.13 5 Ezt a megoldási lehetőséget erősíti 131 Lővei P: Sokpecsétes i. m. 116. (különösen a 19. sz. jegyz.). 132 Neumann T.: Királyi aláírás i. m. 33. 133 B. Costabili jelentése, 1492. márc. 22. Esztergom: Monsr e suo prefato figliolo non fu a la diéta, perché il non paresse a la M ta de la Regina che il fusse in ordine et anche non fu chiamato; mandô il suo sigillo per sugillare li capitulo de la pace - Beatrix okit. 219., vö. Berzeviczy A.: Beatrix i. m. 518. 134 Lővei P: Sokpecsétes i. m. 109-110. - Természetesen nem zárható ki, hogy az oklevél megírását követően arra a kibocsátók számának megfelelően hetven pecsétfészket függesztettek fel, de az idők során két pecsét elveszett. (Ebben az esetben Homonnai és Gyulafi pecsétjére gyanakodnék.) 135 Feltűnő, hogy az oklevél készítése során a Kanizsaiak számára eleve egy üres helyet hagytak, hiszen a névsor 22. helyén álló Turóci György pohárnokmester már 21-ikként pecsételt, és ettől kezdve a névsor és a pecsétek sorszáma között egy különbség mutatkozik. Később a sorrend felbomlik, de még az oklevél végén is vannak olyanok, akik a névsorban betöltött helyük számának megfelelő pecsétfészekbe nyomták gyűrűjüket (pl. négy erdélyi nemes, az 59-62. helyen). Ez arra a teljesen érthető jelenségre utal, hogy a pecsételők nem a listának megfelelő sorrendben pecsétel-
