Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
GÖMBÖS KORMÁNYPÁRTJÁNAK IDEOLÓGIÁJA ÉS PROGRAMJA 25 ván egyetemi magántanár, Zelovich László, Mikos Ferenc, Lederer Miklós, Varga István, a Magyar Gazdaságkutató Intézet igazgatója, Halász Elemér, Kleidin Hugó, Malcolmes Béla, Arányi István pénzügyi miniszteri titkár, Szilágyi László, Lipták László és mások azt hangsúlyozták, hogy az egyes gazdasági ágazatokat egyenrangúnak kell tekinteni, s a gazdaság egészének megfelelő alakítása hozhat gyógyírt a mezőgazdaság problémáira. A telepítéssel, az egyoldalú flziokrata szemlélettel — a mezőgazdák iparral és kereskedelemmel szembeni egyoldalú védelmével — ellentétben az ipar, a közlekedés, a kereskedelem fejlesztésében, s az ezek által nyújtott lehetőségek kiaknázása révén, az aránytalanul nagy agrárnépesség föld- és munkanélküli részének városokba áramlásában, az iskolázottság szintjének emelésében látták a megoldást. Az agrárgazdaságon belül pedig —jóllehet ők is felvetették — nem elsősorban a birtokszerkezet, hanem a termékszerkezet átalakítását, a gabonatermelés korlátozása mellett az állattenyésztés fejlesztését és a munkaigényes növényi kultúrák arányának növelését szorgalmazták. Nézeteik jószerével két ponton találkoztak Gömbös és körének törekvéseivel: a szövetkezés fontosságának és az állami gazdaságpolitika — fenti folyamatokat segítő — szabályozó szerepének hangoztatásában.84 Ezeket alátámasztó érveik és konkrét megoldási javaslataik azonban eltértek egymástól. Míg a gazdasági szakemberek gondolkodását a racionális megfontolások, Gömbösékét irracionális ideológiai megközelítések és nagyon is racionális hatalmi érdekek vezérelték. A mezőgazdaság és a parasztság preferálása, illetve a szövetkezetek tekintetében már láthattuk ezt. Az állami beavatkozás tekintetében a kérdéssel foglalkozó szakemberek ösztönző szerepet szántak a kormányzatnak. Velük szemben Gömbösék meghatározó szerepet vindikáltak a központi hatalomnak — s mellette a pártnak — a gazdaság irányításában is. Mint láttuk, kimondatlanul ugyan, de ezt sugallták a Nemzeti Munkaterv gazdasági életet érintő pontjai. Gömbös beszédeiben már kategorikusan érvelt az irányított gazdaság szükségessége mellett.85 Béldi az autarkia keretei között tartotta nélkülözhetetlennek.8 6 Ihrig Károly — másokkal együtt — azt bizonygatta, hogy az irányított termelés teremti meg a feltételeket „a minőségi termelés kifejlesztésére és ezzel mezőgazdaságunk külföldi versenyképességének fokozására".87 Beke László olyannyira elkerülhetetlennek tartotta a termelés központi tervezését és megszervezését, a „központi egykéz útjáni értékesítést", hogy ennek érdekében — szükség esetén — a kényszertársulások létrehozását is kívánatosnak ítélte. A parasztságot egy táborba tömörítő szövetkezetek hasznát — egyébként megalapozottan .— azzal is bizonyítottnak vélte, hogy általuk megnő a mezőgazdaság ellenálló képessége. Ezt pedig sorskérdésként kezelte. Ám, szerinte, mindez nem csak gazdasági szempontból volt fontos. A NEP-szervezés első nagy hullámának lezajlása után meglehetősen egyértelműen hangzottak alábbi szavai: „Ha majd egy zászlót és egy 84 Részletesen lásd Ormos Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja. PolgART, Budapest, 2004. 289-331. 85 Lásd pl. Gömbös Gy.: Válogatott politikai beszédek... i. m. 583, 592-593. 86 Béldi B.: Nemzetszervezés... i. m. 18-20. 87 Nemzeti Figyelő, 1933. október 29. 13. Az irányított gazdálkodás a nemzeti egységet szolgálja.
