Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
280 KISS GERGELY Az 1204-1205. évi esztergomi érsekválasztási vita során a konfliktus újra kiéleződött. Csák nembeli Ugrin halála után a káptalan János kalocsai érseket választotta meg, ami ellen Esztergom több alárendeltje tiltakozott, elsősorban azért, mert szerintük János mindig is Kalocsa egyenjogúságát hangoztatta, és ezzel számos jogsérelmet okozott Esztergomnak. A vitában végül, Kalán pécsi püspök rövid ideig tartó ellenjelöltsége dacára, a káptalan akarata kerekedett felül, amit III. Ince pápa is támogatott. E vitában újfent kérdésessé vált — Esztergom suffraganeus&inak panasza szerint — a király koronázási jog, ám a pápa ezt a korábbiak szerint, régi szokásra hivatkozva megerősítette.48 Ezzel azonban az Esztergom-Kalocsa vita nem szűnt meg végleg, sőt, egyre kiélezettebbé vált. Ennek hátterében vélhetőleg a királynak sógora, Gertrúd testvére, Bertold érdekében tett lépései álltak. Bertold kalocsai érseksége (1207-1218) csak felizzította a korábbi vita hamuja alatt szendergő parázst; lényegében tartománya egyenrangúságát kívánta több szempontból is elismertetni.4 9 Újra elvitatta az esztergomi érsek királykoronázási jogát. Első alkalommal, 1209-ben ez még nem járt sikerrel, III. Ince — részletesen ismertetve a III. Sándor, III. Béla és az akkori kalocsai érsek által elfogadott jogelvet — újra megerősítette a mindenkori esztergomi érsek ezirányú jogát.50 Néhány évvel később azonban a terv 48 „[...] predictus Colocensis archiepiscopus usque ad hec tempóra Colocensem ecclesiam Strigoniensi metropoli asseruerit esse parem, eique tarn verbo, quam opere varias et intolerabiles iniurias irrogaverit [...] filium prefati regis coronatum (!) in regem, quum non ad Colocensem ecclesiam, sed ad metropolim vestram coronatio regis Ungarie pertinere noscatur [...]" - MES I. 180-181. 49 Vö. Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 249-250. 50 »[•••] Quum ergo venerabilis in Christo fráter postulasses a nobis, ut ius coronandi Ungaricos reges quod ad te ac successores tuos asseris pertinere, tibi et illis apostolico dignaremur privilegio confirmare. Nos inspecto registro felicis recordationis Alexandri pape, predecessoris nostri, in eo perspeximus contineri, quod quum principes et barones Ungarici regni ab eodem predecessore nostro cum multa precum instantia postularint, ut si bone memorie L[ucas] predecessor tuus iuxta mandatum ipsius, inclite recordationis Belam, tunc in regem Ungarorum electum contradiceret coronare, ipsi per alium imponi regni facérét diadema, ne regno et ecclesie Ungarice gravia possent pericula provenire, si dictus Bela celeriter unctionem non reciperet et coronam. Idem predecessor noster prefato predecessori tuo per apostolica scripta mandavit, et in obedientie virtute precepit, ut supradictum electum in regem omni dilatione, contradictione et appellatione postposita coronaret, aut, si per se ipsum eum forte pro debilitate corporis coronare non posset, bone memorie Colocensi archiepiscopo intimaret, et cum absque preiudicio honoris et dignitatis ipsius, ac Strigoniensis ecclesie, congregatis episcopis regni in loco, ubi reges coronari consueverunt, in regem inungere et sibi coronam imponere non differet, recepto prius ab eodem electo in regem scripto, de consilio et assensu ipsorum et principum regni, aperte suo sigillo bullato, quod ex hoc nullum ei, vel Strigoniensi ecclesie preiudicium fieret, quo minus Ungarici reges ab archiepiscopis eiusdem ecclesie semper debeant coronari, prefato Colocensi dans nihilominus in preceptis, ut si sepe dictus predecessor tuus coronare nollet eundem, nec in hac parte ipsi committere vices suas, idem auctoritate apostolica fretus, contradictione ac appellatione postpositis, absque preiudicio illius et Strigoniensis ecclesie non postponeret coronare, ita quidem, quod idem electus in regem, ante coronationem suam, ecclesie sepe fate scriptum faceret supra dictum, quod idem ipsi fecit postmodum in hec verba: ego Bela, Dei gratia, Ungarie, Dalmatie, Croatie, Rameque rex, divina disponente dementia, suscipio coronam de manu Colocensis archiepiscopi, sed non in preiudicium Strigoniensis ecclesie, quo minus Ungarici reges ab eiusdem ecclesie archiepiscopis semper debeant in posterum coronari. Felicis quoque recordationis Clemens et Celestinus, ad instar prefati predecessoris nostri dignitatem coronationis regum Ungarorum decessoribus tuis et ecclesie tibi commisse, auctoritate apostolica confirmarunt. Nos igitur, eorumdem predecessorum nostrorum vestigiis inherentes, prefatum ius, ut
