Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
276 KISS GERGELY A 12. század utolsó negyedére tehát a következő helyzet alakult ki. Az esztergomi érsek királykoronázási joga elvi megerősítést nyert, azonban a gyakorlatban III. Béla, III. Sándor, illetve Lukács esztergomi érsek szembenállása miatt a kalocsai főpapnak lehetősége nyílott ennek elvitatására. A királyi adók, vámok, pénzverés feletti tizedjog kérdésében egyszerűbb volt a helyzet, úgy tűnik, ezt Esztergom főpapja viszonylag háborítatlanul birtokolta. Ugyanakkor Esztergom sajátos külön jogai között megjelent a királyi prépostságok és apátságok feletti lelki joghatóság. Ezzel szemben Kalocsa ekkor már vitathatatlanul területi értelemben vett joghatósággal rendelkező érsekség volt,3 3 még ha — a korábbiak fényében — ennek kezdetei homályosak is. Kalocsa alárendelt püspökeiről első alkalommal a III. Béla-kori jövedelemjegyzékben olvashatunk, ahol tételesen fel vannak sorolva Esztergom és Kalocsa-Bács suffraganeus püspökei, sőt, a szöveg kiemeli Esztergom székhely jellegét, ami itt nyilván egyházkormányzatilag értendő.34 Összességében elmondható, hogy a 12. század utolsó negyedére a magyar egyházszervezet belső hierarchikus tagozódása jelentősen megváltozott. A 11. század első felére jellemző testületi vezetés helyett Esztergom vezető szerepe egyre erőteljesebbé vált, és ezzel egy időben, már all. század végén megjelent, területi-joghatósági értelemben egyfajta versenytársként, a kalocsai érsekség is. Kettejük 12. század közepi kormányzati-politikai vitája termelte ki azokat a joghatósági vitákat, amelyek később — 13. század második felére — elvezettek Esztergom vezető szerepének, külön jogainak egyértelmű elismeréséhez. Az 1180-as évek elejére a korábbi viták mintegy tanulságaként az uralkodó igyekezett magát függetleníteni a két érsek vitájától mind intézményi (királyi kancellária), mind szimbolikus értelemben (kettős kereszt).3 5 A kérdés, úgy tűnik, az 1190-es években sem jutott, legalábbis Esztergom szempontjából, nyugvópontra, erre mutatnak Esztergom 1188 és 1191 között kieszközölt pápai oklevelei. 1188-ban Jób kérésére III. Kelemen — elődje III. Lucius példájára — pápai oltalom alá helyezte annak egyházát, és valamennyi birtokában megerősítette, sőt, a Szt. Istvántól nyert szabadságait is helybenhagyta.36 Három évvel gyarországi egyházfegyelem a XII. században. In: Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről. Szerk. Erdő Péter. Bp. 2002. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/3.) 128-132., 140-141.; Szuromi Szabolcs Anzelm: Esztergomi zsinatok és kánongyűjtemények a XII. századi Magyarországon. In: Iustum Aequum Salutare II. (2006: 1-2.) 200. 33 III. István 1171-re keltezhető oklevelében — 1. az előző jegyzetben — már szerepel mindkét érsek alárendeltjeinek általános megnevezése: „[...] L[uce] eadem gratia, Strigoniensi, C[osme] Colocensi archiepiscopis, atque omnibus eorum suffraganeis prepositis quoque regalibus, nec non omnibus universaliter ecclesiasticis personis, in predictis archiepiscopatibus constitutis [...]". 34 „In Ungaria sunt due sedes archiépiscopales, Strigoniensis et Colocensis. Strigoniensis [...] est metropolis Ungarie. Colocensis habet sedem Bachiensem. [...] Suffraganei domini Strigoniensis sunt: episcopus Agriensis, [...] Boacensis, [...] Quinqueecclesiensis, [...] Jauriensis, [...] Vesprimiensis, [...] Nitriensis, [...]. Suffraganei Colocensis sunt: episcopus Sunadensis, [...] Biarch, [...] Ultrasylvanus, [...] Zagrabiensis [...]" - Ifj. Barta János - Barta Gábor. III. Béla király jövedelmei. (Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről). Századok 127. (1993) 443-444. 35 Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 246. 36 „Clemens episcopus servus servorum Dei, venerabilii fratri Iobo Strigoniensi archiepsicopo eiusque successoribus canonice substituendis in perpetuam memóriám. [...] Inde est, quod precibus
