Századok – 2011

FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215

226 PRITZ PÁL juk — az, hogy „a kommün típusú 'félállam' létrehozása reális történelmi lehetőség. Ráadásul a mű az európai forradalom elméletének készült, tehát eleve bizonyos absztrakciós kényszerrel íródott."(233.) Az „Állam és forradalomban — olvassuk odébb — nem önmagában áll a 'pipafüstős utópia', a jövőre orientálódó alapgondolat, hanem magában foglalja a parlamentarizmus tárgyi bírálatát, amelyre természetesen lehet kritikailag reflektálni, de 1917 óta ezt a kérdést nem lehet az asztalról lesöpörni."(244.) Igen, természetesen ilyen súlyú kérdéseket nem szabad az asztalról lesöpörni. Ám a higgadt összehasonlítás követelményéről sem szabad megfeledkezni. Tehát egészen röviden szólva arról, hogy a „félállam" létrehozása helyett olyan állam jött létre, amely (a legszolidabb szavakat keresve) közelébe sem került a szabad közösségek önkéntes társulásának céljához, nem állta ki az idő próbáját, az európai forradalom ábrándnak bizonyult, a polgári demokrácia ellenben (összes gyatraságával együtt, tehát háborúk, éhínség, válság, pusztulás van a perifériáján) működik. „Hogy a hatalom megragadását (áll a fejezet végén) Lenin és a bolsevikok történelmi tévedésének tekintjük-e, vagy — mint Luxemburg és Antonio Gramsci — progresszív világtörténelmi fordulatnak, nem annyira, sőt nem is elsősorban szaktudományos kérdés, hanem filozófiai, szemléleti, világnézeti-politikai alapállás függvénye. "(261.) Nem kétséges, hogy nincs a szaktudománynak széles konszenzuson nyugvó válasza erre a kérdésre. Ám az igényről, követelményről, s arról a megalapozott reményről, hogy egyszer egy ilyen válasz megszületik - miért mondanánk le? Mit ér az a szaktudomány — kérdezhetjük rezignáltán a szerzőtől —, amelynek nem feladata az effajta kérdések megválaszolása? Az a „szaktudomány", amely úgy válaszol e kérdésre, hogy eleve tudomásul veszi: mondanivalójának érvényét filozófiai, szemléleti, világnézeti-politikai alapállás felülbírálhatja, az aligha lehet tudomány a szó szoros értelmében. Ezért úgy gondoljuk, az összegző mondat második fele csakis a ma még kitétellel kezdve fogadható el. A mű legterjedelmesebb, s vélelmünk szerint a legtöbb újat hozó VI. fejezete arra keres feleletet, hogy mi valósult meg, pontosabban miért nem valósult meg mindaz a nemes cél, amelyre a főszereplő és oly sokan az életüket áldozták- az utóbbiak sokszor a szó legvéresebb értelmében is. Az Ideiglenes Kormány 1917 tavaszától alkotmányozó gyűléssel akarta az új hatalmat legitimálni. Ismeretes módon a februári forradalom után kettős hatalom jött létre Oroszországban, ami valójában — amint azt Krausz Tamás egy másik munkában szellemes megírta — „a kettős hatalomnélküliség állapotának bizonyult". Bizonyos értelemben ez a kettős helyzet az októberi forradalom után is fennmaradt, hiszen e tervezett testületet novemberben (tehát az újabb forradalom után, de még a korábbi helyzet lenyomatát tükröző listák alapján) választották meg, 1918. január 5-én délután sor került a gyűlés megnyitására is, másnap hajnalban pedig „Lenin és a bolsevik vezérkar utasítása nyomán -Zseleznyakov matróz, őrségparancsnok felszólítására, miszerint az őrség elfáradt, szét is kergették."(269.) Robert Service előadásában a történet árnyaltabb és részletezőbb előadást nyer, plasztikusan tükrözi Lenin dilemmáját, aki tudja, hogy a nemzetgyűlési választásokat nem fogják megnyerni, annak a megtartása mégis elkerülhetet-