Századok – 2011
MŰHELY - Csapody Tamás: Tálas András népbírósági pere. (Tálas András-e Radnóti Miklós gyilkosa?) I/197
TÁLAS ANDRÁS-E RADNÓTI MIKLÓS GYILKOSA? 211 lására és arra, hogy a munkaszolgálatosokat munkaképesen adják át a németeknek. A menet mozgó vesztőhelyként működött. A dunántúli útszakasz 11 tanújának, továbbá Tálas vissza nem vont vallomásából egyértelműen tudjuk, hogy Tálas is ott volt a dunántúli menetben. Azonban sem Tálas, sem pedig all túlélő nem tett említést Győrről, vagy Győr környékéről, az écsi lovas kocsikról vagy az abdai kivégzésről. Az ügyben megszólaló többi 24 bori túlélő sem mondta azt, hogy minderről később hallott volna. A nyomozati anyagokban, a vádiratban, a tárgyalási jegyzőkönyvekben sem kerül szó minderről. Egyes-egyedül egy túlélő, egy alkalommal ejtette ki „Radnóthy" nevét, beszélt a sorból való kiválásáról és megveretéséről. O azt állította, hogy a költő nem bírta a menetelést, lemaradt és ezért Tálas szeme láttára megverték „majd otthagyták az útszélen". Azonban ebből sem tudjuk meg, hogy mindez hol történt, hogy Radnótival mi történt ez után. A tanúvallomásokból ugyan pontosan tudjuk, hogy milyen forgatókönyvek következhettek egy munkaszolgálatos megverése után, de ebben az esetben nem tudjuk, hogy azok közül melyik valósult meg. (Találgathatunk: belehalt-e a költő a verésbe? Tálas lelőtte-e? Félholtan vagy halottan kocsira rakták-e? Elve vagy halva az út szélén hagyták-e? Ha meghalt eltemették-e ott?) A tanúvallomások és az ítélet szerint Tálas nyilván bűnös a menetképteleneknek súlyos testi sértést és halált okozó parancs kiadásáért. Radnóti megveréséért is — mint felbujtót és mint szemlélőt — felelősség terheli. Radnóti halálában azonban nem marasztalható el egyértelműen. Radnótinak ő csak egyik lehetséges gyilkosaként jöhet szóba. Tálas bűnösségét és népbírósági perének jogszerűségét az utóbbi időben többen megkérdőjelezték.9 4 A nyomozás, a vád és a per során dokumentálható hiányosságokat és anomáliákat magam is számba vettem. Különösen érthetetlen, illetve elfogadhatatlan az ügymenet elhúzódása, a népbírósági ítélkezési munka visszatartása 1946 nyarától egészen 1946 teléig; Tálas nyolc napos távolléte a Gyűjtőfogházból és addig tett vallomásainak visszavonása, ahelyett, hogy beismerő vallomást tett volna; a tanácsvezető bírók személyének többszöri változtatása; a védelem tanúinak meg nem idézése és a megidézettek közül mindössze három főnek a meghallgatása; az egyik tárgyalási jegyzőkönyv eltűnése; a nagyon lassú ügymenet után az ügy nagyon gyors befejezése; a halálbüntetést kimondó bírói tanács és a kegyelmi tanács összetételének változatlansága; a védelem által benyújtott jogi beadványoknak a halálbüntetés végrehajtása utáni elbírálása. Fontos külön is hangsúlyozni, hogy Tálas közlése szerint kényszer hatására tette meg első két vallomását, így azokat visszavonta. A dokumentumok alapján nem tudunk eligazodni ebben, de „a verés alatt" tett vallomásaiban sem ismert el semmilyen gyilkosságot (Radnótiét sem), így azokat vissza sem tudta vonni. Nem tudjuk, hogy az első két vallomástétel idején megverték-e vagy akkor verték, amikor visszavonta vallomásait vagy mindannyiszor verték. (Hipotézis: utóbbi esetben az államrendőrség nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön mindaz, amit Tálas tud, vagy kiszedtek belőle). 94 Gerencsér Miklós: Abdai talányok. (A Radnóti-mítosz cáfolata.) Második, bővített kiadás. Magánkiadás, 2009. 139-160. Szakály Sándor: Bűnösökről, sírokról — sa tényekről. Népszabadság 68. 2010. január 9. 11.
