Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
190 ERŐSS ZSOLT sokat, nyilvánvaló volt, hogy ez nem Marton társelnöki pozíciójához fog kötődni. Ebből a szempontból — éppen Marton kettős elnöksége révén — a gömbösi törekvések szolgálatába állított két társadalmi szervezet, az 1933-ban létrehozott Nemzeti Munkaközpont (NMK) és a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) jöhetett számításba. Ám ezeket is heves támadások érték már 1936 közepétől. A Nemzeti Munkaközpont működését 1933-as megalakulása óta tökéletes érdektelenség kísérte. Marton 1935. szeptemberi szervezőkörútja több állomásán is még csak a Nemzeti Munkaközpont jövőbeni megindulásáról beszélt, így feltételezhető, hogy az 1933-as alapítás is inkább csak a szándékra, mint tényleges eredményekre utal.12 7 1935 őszén, az immár önálló szervezet alapszabályainak belügyminiszteri jóváhagyását követően12 8 újabb kísérletek történtek a Nemzeti Munkaközpont tevékenységének szélesebb alapokra helyezésére. 1935 szeptemberében „Nemzeti Munka" címen 10 000 példányszámban megjelenő „szaksajtót" indítottak, s az első szám vezércikkét Marton Béla írta „Nem lehet rendészeti kérdés a szociális probléma" címmel. A lap — mely elsősorban a tagság számára készült — kezdettől fogva súlyos anyagi gondokkal küszködött, majd 1936 tavaszára nagyjából el is halt.129 Újabb látványos akcióra 1936 júniusában, az NMK Baross utcai székházavatása alkalmából került sor, amikor Marton nagy beszédben fejtette ki ismét a Gömbös-kormány Nemzeti Munkaterve „egyik legfontosabb pontjának" megvalósítására, a munkásság nemzeti alapon való tömörítésére hivatott Nemzeti Munkaközpont főbb célkitűzéseit.13 0 Marton főtitkári pozíciójának minden súlyát felhasználta az NMK szervezéséhez. Feltehetőleg nemcsak gyártulajdonosoktól, de az állami és fővárosi rendelkezési alapból, sőt, a kormánypárttól is jelentős összegeket kaptak a szervezet felvirágoztatásához.13 1 A támogatás mértékével mindazonáltal korántsem voltak megelégedve. Különösen akkor nem, amikor 1936 szeptemberében — a nyugtalanító hírek és az aggodalmaskodó főispáni jelentések nyomán — a belügyminiszter a Nemzeti Munkaközpont túlzott agitációja ellen is fellépett, s hamarosan Darányi miniszterelnökkel, valamint a NEP elnökével egyetértésben a szervezkedés visszafogására kényszerítették a főtitkárt.132 így érthető, hogy nemcsak a „palotaforradalom" során merült fel ismételten a Nemzeti Munkaközpont kérdése, hanem a későbbiekben is az érdeklődés középpontjában állt, mint az egyik olyan lehetséges keret, ahol a főtitkári poszt jövőbeni megszüntetése esetén kibővített hatáskörrel megfelelő tevékenységi lehetőséget biztosíthatnak Marton számára. 1936 decemberében már arról is szó volt, hogy a Nemzeti Munkaköz-127 Zalai Napló, 1935. szeptember 17. V ö. Sipos Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek története Magyarországon. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1997. 171-174. 128 Dósa Rudolfné: MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918-1944. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 197. 129 Pesti Napló, 1936. június 19. 130 Függetlenség, 1936. június 13. 131 Dósáné: MOVE... i. m. 198.; Antal: Gömbös Gyula hatalomra kerülése... i. m. 217. 132 Ormos: Egy magyar médiavezér... i. m. II. 449. Feltehetőleg a párt által az NMK-nak juttatott pénzek folyósítását már ekkor beszüntették, vagy legalábbis az összeget csökkentették. V ö. 8 Órai Újság, 1937. február 9. „Hogyan szervezik a MOVE-t és a Nemzeti Munkaközpontot"
