Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
188 ERŐSS ZSOLT adminisztratív irányítása az országos pártelnök (Ivády Béla) és a pártvezér jelölése alapján a pártértekezlet által megválasztott két alelnök (Szinyei-Merse Jenő11 5 - szervezés és Zsindely Ferenc11 6 - politikai propaganda) kezébe került. Az Országos Központi pártiroda vezetésével egy adminisztratív (nem képviselő, fizetett) titkárt bíztak meg (Nemerey Sándor11 7 ), aki az országos pártelnök utasításai szerint látta el a vidéki szervezéssel és propagandával kapcsolatos feladatokat. A központi vármegyei titkári kar helyébe — amelynek létszámát a párt „anyagi erőforrásainak lényeges megcsappanásáéra hivatkozva már november közepén csökkenteni kezdték11 8 — vármegyei szervezőtitkárokat alkalmaztak, akik az országos és vármegyei pártelnök utasításait követve, a kerület képviselőjének hozzájárulásával végezték az egy, esetenként több vármegyére kiterjedő szervezési feladatokat. Az új szervezeti szabályok elfogadása gyökeres változást idézett elő a NEP belső életében és a vidéki szervezetek tevékenységében, funkcióiban egyaránt. A kormánypárt irányítása kikerült a jobboldali radikális elemek kezéből, s működése részben visszatért az 1933 előtti „alkotmányos keretek" közé. A vidéki szervezetek tevékenységét ettől kezdve már elsősorban a titkos választásokra való felkészülés, a kormánypárt szavazóbázisát veszélyeztető baloldali ellenzéki és az egyre erősödő szélsőjobboldali nyilas agitáció ellensúlyozása határozta meg.119 A korabeli értékelésektől eltérően azonban korántsem történt meg a „Marton-rendszer teljes likvidálása." Erre utalnak már részben a párt vezetőségében véghezvitt — mint láttuk, a korábbi elvárásokhoz képest legalábbis — óvatos személyi változtatások,12 0 valamint a rendszer egyik legvitatottabb részét, a főispánok megyei elnökségét érintő kérdés megkerülése is az új pártvezetőség részéről. Ez utóbbi tekintetében mindenképpen nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a ténynek, ami már az 1936. januári események kapcsán is komoly nehézségeket támasztott: a Gömbös által a főispáni karban véghez vitt változtatások12 1 egyik következménye volt, hogy a főispánok nem elhanyagol-115 Szinyei-Merse Jenő a 7-es bizottság tervezetének előadója volt a 60-as vezetőségi ülésen. Shvoy Kálmán szerint „abszolút szürke" figura volt, feltehetőleg részben ennek (is) köszönhette megbízatását. (Shvoy Kálmán titkos naplója... i. m. 157.) 116 Személye körül éles vita bontakozott ki a párton belül is. Bár korábban a szervezési munkában nem vett részt, sokan egyértelműen Marton emberének tekintették, amit MOVE alelnöksége és Shvoy Kálmán naplója is valószínűsít. Shvoy szerint Zsindely már 1936 nyarától folyamatosan „referált" Martonéknak a „Centrum" összejöveteleiről. (Shvoy Kálmán titkos naplója... i. m. 155, 157.) 117 Korábban Marton egyik legközvetlenebb munkatársa, az Országos Központ szervezési osztályának vezetője volt. (Vonyó: Gömbös pártja... i. m. 101. - A dokumentumban még Neubarth Sándor néven szerepel.) 118 Vonyó József: Marton Béla utolsó kísérletei... i. m. 67.; Vonyó: Gömbös pártja... i. m. 355-356. 119 Vonyó: A NEP a magyarországi... i. m. 27. 120 jvjagy kérdőjel ebben a tekintetben magának Ivády Bélának a személye is. Bár a NEP-elnök mérsékelt politikai nézeteihez kétség nem férhet, Shvoy Kálmán jellemzése („gyönge vénasszony", „kétszínű") szerint Ivády kritikus helyzetekben hajlamos volt a Marton-csoport mellé állni. (Shvoy Kálmán titkos naplója... i. m. 156-157.) Shvoy véleményét támasztják alá Ivády 1938. januári lemondásának körülményei is. L. 8 Órai Újság, 1938. január 30. 121 V ö.: Takács Tibor: A főispáni kar... i. m. 1040-1043.
