Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
168 ERŐSS ZSOLT Martonnak 1936. január végétől két fronton is küzdenie kellett: az egyik front magában a kormánypártban alakult meg, és fajult szinte nyílt ellenségeskedéssé a Marton-csoport és a pártszervezés megítélésében Kozma felfogásához közelebb álló mérsékelt többség között. A másik frontot a közvélemény, pontosabban az ellenzéki sajtó támadásai nyitották meg Marton magángazdasági tevékenységét használva ürügyül. Feltehetőleg a szórványos sajtóinformációkat felkapva a Rassay Károly főszerkesztésében megjelenő Esti Kurír című napilap 1936. február elejétől többrészes cikksorozatban ismertette Marton dánosi gazdaságának kétes ügyeit. Ezek szerint Marton a kb. ötszáz holdas birtokán 1928-ban rendezett be tehenészetet. Az Országos Tejgazdasági Bizottság által kiadott engedély megszabta tejmennyiség és a dánosi tehenészet kis kapacitása közötti differenciát Marton úgy oldotta meg, hogy Albertiirsán egy „kisvárosi tejellátó iparengedélyes üzemet" alapított, így módjában állt a környékbeli gazdáktól, helybeli szövetkezetektől is tejet vásárolni, amit aztán felszállított a fővárosba. A Budapestre szállított tejet a Ludovikának, a Ferenc József lovassági laktanyának, a Horthy Miklós Kórháznak és más közintézményeknek adta el. Az eladásnál vitézi jogán még két százalékkal magasabb árat szabhatott meg, mint bármely más kereskedő, illetve termelő, így igen jelentős közvetítői hasznot zsebelhetett be. A közintézményeknek szállított tej értéke azonban — állítólag — többszörösen meghaladta az összeférhetetlenségi törvény által a képviselőknek engedélyezett érték határát, és sorozatosan merültek fel panaszok a tej és egyéb tejtermékek rossz minőségével kapcsolatban is. A dánosi tehenészet által felhalmozott adósságok behajtásának elhalasztására, valamint előnyök szerzésére — az újságíró állítása szerint — Marton felhasználta a kormánypártban betöltött pozíciójának minden súlyát és tekintélyét. Az újságíró több ízben hangsúlyozta, hogy Marton gazdasági tevékenysége összeférhetetlen képviselői pozíciójával, valamint hogy eljárása „méltatlan a törvényhozás tagjához, méltatlan közszereplő férfiúhoz és kivált méltatlan ahhoz, aki polgártársaitól fokozott szolidaritási érzést követel."2 7 A heteken át folyó sajtótámadások miatt Marton március 12-én, a kormánypárt tekintélyének megőrzésére hivatkozva, felajánlotta lemondását a párt ügyvezető főtitkári állásáról. Gömbös a lemondást természetesen nem fogadta el, a bös kísérlete... i. m. 187.), bár a pártszervezési utasításokban 1936 januárjától tükröződő tényleges változások tulajdonképpen már nem is igen indokolták e tízes tanács felállítását. Jól mutatják ezt a NEP székesfővárosi szervezetében véghezvitt változtatások is. Zsitvay Tibor már 1936. január közepén hozzálátott a fővárosi szervezést érintő átalakítások végrehajtásához. Mindenekelőtt elbocsátotta állásából a köztudottan Marton emberének számító Kauser Istvánt, a NEP fővárosi szervezetének pártigazgatóját. Zsitvay a január 15-i fővárosi pártértekezleten kijelentette, hogy a túlméretezettnek tartott központi adminisztrációt leépítik, a fizetett pártfunkcionáriusok egy részének felmondanak, s két adminisztratív titkár irányítása mellett a fővárosi pártszervezés munkáját — amelyben elsősorban a kerületi szervezetek kiépítésére fognak koncentrálni — ezentúl a törvényhatósági bizottsági tagok fogják végezni minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. (Magyarság, 1936. január 16.; Pesti Napló, 1936. január 29.) 27 Esti Kurír, 1936. február 15.; Az ügyre vonatkozó anyag: Esti Kurír, 1936. február 13., 15., 29., március 1., 3., 15., május 27., június 7., szeptember 22., november 10., 19.; továbbá Magyarország évkönyve 1936. 11, 30.; valamint Képviselőházi Napló, 1936. április 1. 20-21. Dulin Jenő interpellációja Darányi Kálmánhoz a Marton-gazdaság ügyében.
