Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJÁNAK ÁTSZERVEZÉSE 1936-BAN 163 ton a pártszervezés gyakorlati megvalósításának kulcsembere volt — a párt- és mozgalomszervezési kísérlet sorsáról szóló döntések szempontjából passzív szerepet játszott, azaz nem volt érdemi befolyása az eseményekre. 1936 januárját követő politikai működése azonban rendkívül jól illusztrálja azt a — több kortárs által is terhesnek minősített — politikai örökséget, amelyet a gömbösi kísérlet rótt az 1930-as évek második felének politikai döntéshozóira, s nem hagyható figyelmen kívül Gömbös alakjának, illetve a pártszervezéshez fűződő viszonyának differenciáltabb megértése szempontjából sem. Történeti irodalmunkban az utóbbi években ugyanis széleskörű vita bontakozott ki azon felfogás körül, miszerint Gömbös politikai hitvallása, az ország politikai berendezkedéséről vallott nézetei és céljai nem egyeznek a Vezérként életre hívott és irányítása alatt álló párt működési elveivel, céljaival illetve gyakorlatával, azaz a pártszervezés kizárólag Marton Béla nevéhez fűződik. Annak ellenére, hogy mind Gömbös, mind munkatársai nagy nyilvánosság előtt elhangzott beszédei is (nem beszélve az alapvetően nem a nyilvánosságnak szánt pártdokumentumokról) egyértelműen cáfolják ezen érvelés helyességét, a kortársak többségében is ez a képzet alakult ki, ami a „martonizmus" elnevezésben, azaz az elvnek és a gyakorlatnak a megnevezés általi elkülönítésében is megmutatkozik. E kortársi véleményeket és a részben ennek nyomán továbbélő történeti köztudatot számos tényező befolyásolta, aminek vajmi kevés köze volt a két katonapolitikus 1918/19-től Gömbös haláláig tartó együttműködésének, munkatársi kapcsolatának tényleges elemeihez, motivációihoz. Gömbös nemcsak Marton politikai karrierjének elindítója volt, de Marton két világháború között viselt politikai tisztségeinek mindegyike nagy valószínűséggel Gömbös személyes döntésének volt köszönhető, illetve Gömbös politikai elképzeléseihez, terveihez kapcsolódott. Marton 1931-ben, már a hatalomra való felkészülés jegyében jutott parlamenti mandátumhoz, 1932-ben átvette a Magyar Országos Véderőegylet (MOVE) vezetését, 1933-ban megalakította a Nemzeti Munkaközpont nevű jobboldali munkásszervezetet, amelynek célja — Gömbös Nemzeti Munkatervének megfelelően — a munkásság nemzeti alapon történő megszervezése volt gazdasági, szociális és kulturális érdekvédelmi feladatok ellátására. Marton politikai tisztségei közül azonban jelentőségében messze kiemelkedik az 1932. október végén átalakított kormánypártban kifejezetten számára kreált országos ügyvezető főtitkári tisztség, amely sokban emlékeztetett a régi Egységes Pártban Gömbös által a 20-as évek elején betöltött ügyvezető alelnöki tisztségre. Marionnak ezen a poszton — lényegében Gömbös helyetteseként, a pártszervezésnek a Vezér akaratát maradéktalanul érvényesítő, s ebből a szempontból szinte teljhatalmú intézőjeként — feladata volt az új típusú párt szervezeteinek kiépítése, országos központi irodájának és vidéki szervezeti hálózatának irányítása. A kormánypárt 1932. október végi átszervezése, s több hónapos előkészítő munka után 1933 júniusától az ország valamennyi településén kialakították a NEP helyi csoportjait. A szervezetek létrehozásának bevallott célja volt, hogy nemre, társadalmi státusra, felekezeti hovatartozásra és politikai pártállásra zeti Színház Barátainak Köre ügyvezető elnöke, tagja Pest vármegye törvényhatósági bizottságának, és igazgató-választmányi tagja a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarának).
