Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Belényi Gyula: Az állam szorításában. Az ipari munkásság társadalmi átalakulása Magyarországon 1945-1965 (Ism.: Sz. Varga Lajos) VI/1578

1578 TÖRTÉNETI IRODALOM gyobb gondot, hanem annak haszonélvezője: az amerikaiak előtt nyilvánvaló volt, hogy a magát egyre inkább el nem kötelezett, független országként ábrázoló Magyarország továbbra is a szovjet birodalom alárendelt szövetségese. 1988-ban hasonlóan negatív esetnek számított még az amerikaiak által sérelmezett nemzetközileg ismert terroristák magyarországi jelenléte (200.). Budapest ebben az esetben is csupán szövetségesi kötelezettségeinek tett eleget, mivel semmilyen konfrontációt nem mert vállalni a Szovjetunióval szemben. A rendszerváltásra készülő Magyarország óvatosságáért cserébe igen magas árat fizetett. Bár George Bush elnök 1989. júliusi látogatása nagy reményeket keltett Budapesten, az Egyesült Államok csak igen csekély mértékű pénzügyi segítséget volt hajlandó ígérni a csőd szélén álló országnak. Ennek hátterében az állt, hogy a szovjet tömb széthullása felkészületlenül érte az Egyesült Államokat, a kelet-európai államokhoz való washingtoni viszonyulást továbbra is az alapvető bizalomhiány határozta meg. A COCOM-korlátozásokat csak 1990-ben oldották fel, arra hivatkozva, hogy Magyarország nagymértékű ipari kémkedést folytat (elsősorban a Szovjetunió számára) az Egyesült Államok területén. A bizalmat sajnos a magyar állami szervek információi sem erősítették meg. Magyar állambiztonsági forrásokat idézve a szerző azt állítja, hogy a Belügyminisztérium még 1989 novemberében is teljes szovjet ellenőrzés alatt állt, amit a magyar diplomácia igen ügyetlenül igyekezett tagadni (212-213.). Borhi László a témában végzett kutatásainak fő állítását egy nemrég megjelent tanulmányában vetette papírra. Szerinte a Ránki György alkotta és azóta töretlen népszerűséget élvező „mozgástér-kényszerpálya" paradigma félrevezető a magyar külpolitikai esélyeket illetően. Borhi szerint a magyar politikai vezetésnek 1942-43 után és egészen 1989-90 szinte semmilyen konkrét befolyása nem volt az ország sorskérdéseiről szóló döntésekre. Magyarország határairól, nemzetközi státusáról és kapcsolatrendszerének alakulásáról mások és másutt döntöttek. (Borhi: A nemzeti külpolitika határai: az Egyesült Államok és Magyarország, 1941-1989. Történelmi Szemle, 2/2010, 210.) Miközben a most ismertetett dokumentumkötet meggyőzően bizonyítja Magyarország periférikus, nem-független helyzetét, a hidegháborús korszak értékelésében több kérdőjel is marad. A kötet arra enged következtetni, hogy a nyugati relációban összességében sikeres 1956 utáni külpolitika képe nem, vagy csak korlátozottan érvényes az Egyesült Államokra. Velük szemben a szocialista Magyarország gyakrabban a merev és zárkozott arcát mutatta, a külvilág felé ritkán nyitott. Kérdés az is, milyen mértékben tükrözte a Kádár-rendszer általános külpolitikai stratégiája az Egyesült Államok elitje gondolkodásmódjától való idegenkedés? Kádár miért volt (legalább részben) sikeres olasz, német és francia vonatkozásban, és sikerélményekben szegény Amerika viszonylatában? Erre a kérdésre is a térségben beindult összehasonlító hidegháborús kutatásoktól kaphatunk kielégítő választ, talán például éppen Borhi László következő monográfiájától. Stefano Bottoni Belényi Gyula AZ ÁLLAM SZORÍTÁSÁBAN Az ipari munkásság társadalmi átalakulása Magyarországon 1945-1965 Belvedere-Meridionale Kiadó, Szeged, 2009. 367 o. Belényi Gyula új könyvvel jelentkezett, amely hosszú tudományos kutatómunka eredménye. Kutatói pályafutásában jól kitapintható, amint figyelme újra és újra a fizikai dolgozók foglalkozási átrétegződése, sőt egyre határozottabban általában az ipari munkásság társadalmi jellegzetességei irányába fordult. Ezt a változást az 1990-es évek első felétől a korábbinál sokkal átfogóbb, mélyrehatóbb forrásfeltárások jellemezték, nyomában könyvek, dokumentumkötetek, tanulmányok, cikkek jelentek meg, konferencia előadások hangzottak el. Az ismertetett könyv alcímében a szerző világosan az olvasó elé tárja, hogy a magyarországi ipari munkásság II. világháború utáni társadalmi változásai folyamatainak első két évtizedét tekinti át. A kötet címe, „Az állam szorításában" pedig arra a tényre utal, hogy az 1940-es évek végétől a magyar ipari munkásság, a társadalom más rétegeihez hasonlóan, a totális diktatúra mindenoldalú ellenőrzése alá, az állam szorításába került. A kötet Bevezetőjéből látható, hogy Belényi Gyula nem csak kutató, de tanár is. A Bevezetőt arra használja, ami annak szerepe: meg akarja győzni az olvasót arról, hogy a vizsgált téma jelen-