Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jürgen Osterhammel: Die Verwandlung der Welt. Eine Geschichte des 19. Jahrhunderts (Ism.: Deák Agnes) VI/1551
TÖRTÉNETI IRODALOM Jürgen Osterhammel DIE VERWANDLUNG DER WELT Eine Geschichte des 19. Jahrhunderts C. H. Beck, München, 2009. 1568 o. A VILÁG ÁTALAKULÁSA A 19. század története A C. H. Beck kiadó Jürgen Kocka megállapításával hirdeti Jürgen Osterhammel, a konstanzi egyetem professzorának legújabb könyvét: „Az elmúlt évtized legfontosabb történelmi könyveinek egyike, nagy dobás". Az olvasónak szüksége is van a bíztatásra, mivel önmagában már a könyv terjedelme is elbizonytalanítja az érdeklődőt, s a világtörténet-írás igénye szintén tamáskodásra késztethet. Legyintve gondolhatnánk, hogy napjainkban a „big history" írás újra divatba jött, a postmodern és más kurrens áramlatok elbizonytalanító megfontolásai után újra megélénkült az igény a történész céh tagjai és az olvasók között is az átfogó, nagy történeti elbeszélésekre. Mégis nem egyszerű visszatérés ez egy korábbi szemlélethez, e nagy vállalkozás tudatosan számot vet az elmúlt évtizedek elméleti és módszertani vitáinak fő csomópontjaival és megoldási javaslataival. Osterhammel könyvének recenzense egyszerre van nehéz és könnyű helyzetben. Egyrészt nagyon nehéz egy témáját illetően ilyen átfogó igénnyel fellépő és igen terjedelmes munkáról áttekintést adni; másrészt viszont Osterhammel módszertani szempontból nagyon felkészült és tudatos szerző (világtörténet írásához feltehetőleg másként nem is igen lehet hozzákezdeni), minden elméleti és módszertani kérdést feltesz könyvének Bevezetőjében és az első nagyobb, „Közelítések" („Annäherungen") című rész három fejezetében („Emlékezet és önszemlélet", „Idő: Mikor volt a 19. század?, Tér: Hol fekszik a 19. század?), mérlegel, és megfogalmazza saját válaszait és előfeltevéseit. Az első felmerülő kérdés természetesen az: lehet-e és érdemes-e világtörténetet írni, lehetséges-e elkerülni, hogy az általánosítás ilyen nagy foka mellett triviális megállapítások tárházává váljon történeti munkánk? Osterhammel határozottan igenlő választ ad erre a kérdésre. Mint írja, a modern történettudomány kialakulása óta átengedte az átfogó modellek alkotását a szociológiának és a politológiának, a „big history"-k ezzel szemben visszaigénylik a történettudomány számára ezt a terepet. Osterhammel saját magára nézve a történeti szociológia szemléletét tekinti leginkább inspirálónak. A „világtörténetíró" azonban csak ideiglenes, átmeneti szerep lehet, hangsúlyozza, mindenkinek meg kell maradnia egy részterület specialistájának is egyúttal. (0 maga Kína és a kolonializmus történetének szakembere.) Megítélése szerint nem a „mindentudás" a legfontosabb ismérve a világtörténetet író történésznek, hanem két másik tényező: egyrészt a helyes arányérzék nagyságrendek, hatások, erőviszonyok felmérésében, általánosítható, illetve tipikus jelenségek meghatározásában; másrészt a mások kutatási eredményeitől való „alázatos függés" tudatosítása, hiszen ami elengedhetetlen, az az, hogy a világtörténet írására vállalkozó annak lényegét, amit mások esetleg egy egész könyvben kifejtettek, néhány mondatban össze tudja sűríteni és felhasználni, kombinálni mások más kutatási eredményeivel. Ahogy a világtörténetet író szakember nem „mindentudó", úgy munkája sem lehet az adott időszak enciklopédikus igényű tárháza. Osterhammel hangsúlyozza, hogy ő nem arra vállalkozik, hogy a 19. századra vonatkozó ismereteinket a lehető legteljesebben összefoglalja, hanem ezen időszak „portré"-ját kívánja megrajzolni „interpretációs ajánlat"-ként, nem vonva kétségbe más lehetséges portrék igaz voltát. Nem tényeket akar közölni, évszámokat, neveket, és így tovább, hanem folyamatokat akar felvázolni egységes szemlélet szűrőjén áteresztve azt az ismeretanyag halmazt, amely rendelkezésre áll e századról. Ez az egységes szemlélet lehet mindenekelőtt az előnye egy effajta egyszemélyes vállalkozásnak a sokkötetes és sokszerzős, átfogó, univerzális igényekkel fellépő történeti sorozatokkal összehasonlítva. Tudatosan nem törekszik ugyanakkor arra, hogy e
