Századok – 2011
MŰHELY - Gecsényi Lajos: Zsákutcában? Az osztrák-orosz történettudományi együttműködés magyar tanulságai VT/1543
1546 GECSÉNYI LAJOS bara Stelzl-Marx-Alexander Csubarjan. Graz-Wien-München, 2005 977 p.) jelentette. A tanulmánykötet hét fejezetben 13 orosz, 12 osztrák és 1 amerikai szerző tanulmányát, valamint két osztrák diplomata visszaemlékezését közli. Figyelemmel arra, hogy egy-egy szerző több tanulmányt is írt, ezek száma összesen 32. A jelentős részben orosz levéltári anyagra támaszkodó írások a háború utáni első évtized Ausztriája, de ezen túlmenően az egész térség történetét érintő kérdéseket tárgyalnak. A kiinduló pont a háború éveiben Ausztriával, majdani sorsával kapcsolatos szovjet tervek és az ezekre adott angol-amerikai válaszok áttekintése, amit a „nulladik óra", azaz a harcok befejezésétől az 1945. novemberi választásokig tartó hónapok sorsdöntő eseményeinek vizsgálata követ. Különleges figyelemre tarthatnak számot ezekben a blokkokban Peter Ruggenthaler („miért nem lehetett szovjetizálni Ausztriát"), a Karner és Ruggenthaler szerzőpáros (Szovjet ellenőrzés alatt - az ideiglenes kormány megalakítása) és Vaszilij Chrisztoforov (Szovjet titkos szolgálatok Ausztriában - az FSB/KGB központi levéltárának fondjaiból) tanulmányai. A szovjet megszálló hatóságok szervezete, benne a katonai parancsnokságok feladatköre, a katonai törvénykezés, a szovjet propaganda megszervezése, a kulturális javak elrablása (pl. a kismartoni Eszterházy könyvtár) — többek között — a következő két fejezet témaköre. A „felszabadítva, ámde nem szabadon" címet viselő összeállításban Olga Lavinszkaja, az Orosz Föderáció Levéltárának munkatársa a katonai bíróságok által halálra ítéltek sorsát vizsgálta a Szovjetunió Legfelső Tanácsához beadott kegyelmi kérvények alapján. (A közlemény már csak azért is érdekes számunkra, mert az 1950 augusztusa és 1951 decembere között kivégzettek nevét tartalmazó jegyzék — a nevük alapján — legalább négy magyart sorol fel.) Lényegében ezt a témát folytatják a szovjet zóna mindennapjairól készült írások, közöttük a nők ellen elkövetett bűncselekményeket tárgyaló dolgozat az Intézet igazgató-helyettese, Barbara Stelzl-Marx tollából. A két záró fejezet a hidegháború időszakának szovjet Ausztria politikáját, az államszerződés létrejöttét és a megszállás megszűnését tekinti át kitűnő nagyhatalmi kontextusban. Olga Pavlenko (az Orosz Állami Egyetem docense) Ausztria a szovjet diplomácia erőterében, Ludmilla Lobova (az Intézet projekt-munkatársa) az osztrák-szovjet bilaterális kapcsolatokról, Mihail Prozumenscsikov (az Orosz Jelenkor-történeti Állami Levéltár igazgató-helyettese) a Sztálin halálát követő külpolitikai változásokról írt. A már fentebb említett Ruggenthaler tanulmányra rímel a szerző itt közölt közleménye, amely „miért nem szovjetizálták Ausztriát" címmel keresi a választ a történészeket széles körben foglalkoztató kérdésre: miért nem csatolta a szovjet vezetés az egy évtizedig tartó megszállás alatt az alpesi köztársaságot a kelet-közép-európai befolyási övezetéhez. Mindezt két kitűnő osztrák diplomata (H. Grubmayer, a moszkvai követség egykori titkára és L. Steiner, Raab osztrák kancellár személyi titkára) visszaemlékezése egészíti ki. (Nem hiányoznak természetesen a forrásjegyzékek, a szakbibliográfia és a mutatók sem.) Mintegy az elemzések háttereként a dokumentumkötet a tanulmányok fejezeti bontásában 189 iratot közöl 90 százalékban orosz levéltárakból (A Szövetségi Titkosszolgálat Levéltára, a Hadügyminisztérium Központi Levéltára,
