Századok – 2011

MŰHELY - Gecsényi Lajos: Zsákutcában? Az osztrák-orosz történettudományi együttműködés magyar tanulságai VT/1543

AZ OSZTRÁK-OROSZ TÖRTÉNETTUDOMÁNYI EGYÜTTMŰKÖDÉS... 1545 kulturális-tudományos-oktatási egyezmény is megerősített. Ez elvileg lehetővé tette a levéltári dokumentumokhoz való akadálytalan hozzáférést, az iratok másoltatását. Magyar levéltárosok 1993-ban és 1994-ben 10-10 napra el is jutottak Moszkvába, hogy tájékozódjanak az ún. hungarika-anyagról, ami természetesen nem csupán az 1945 utáni iratokat jelentette. Sajnos a munka nem folytatódhatott. Azt, hogy az oroszországi kutatási akadályok, ha nem is tüntethetők el máról holnapra, de felpuhíthatók és kialakulhat egy mindkét fél számára hasznos folyamatos kooperáció, viszont ugyanezen időszakból éppen a szomszédos Ausztria történészeinek céltudatos tevékenysége példázza. A gráci egyetem professzora Stefan Karner 1990-ben, a szovjet-orosz levéltárak eufórikus nyitásának pillanataiban, elsők között kapott kutatási engedélyt a második világháború utáni Ausztria történetére vonatkozó szovjet iratok tanulmányozására. A kiválasztott körbe, érthető módon, a hadifogságra, az internálásokra vonatkozó dokumentumok tartoztak, melyekről Karner első publikációi már 1992-ben és 1995-ben napvilágot láttak. (Geheime Akten des KGB. „Margarita Ottilinger", Wien-Graz, 1992; Im Archipel GUPVI. Kriegsgefangenschaft und Internierung in der Sowjetunion 1941-1956, Wien-München 1995). Vitathatatlanul az ő munkájának volt köszönhető, hogy 1993-ban Grácban a széleskörű kutatási programokat állami támogatásból és magánadományokból finanszírozó Ludwig Boltzmann Társaság megalapította a háború következményeinek kutatásával foglalkozó önálló intézetét (Ludwig Boltzmann-Institut für Kriegsfolgen-Forschung), Stefan Karner irányításával.1 Az Intézet, amely az utóbbi években már 10 állandó munkatárssal és 14 projekt-résztvevővel dolgozott, alapításától kezdve számos kutatási tervet valósított meg, amelyek jelentős része éppen az orosz történészekkel történő együttműködéshez kötődött. A kutatómunka eredményeként 2005-ig 230.000 osztrák, német, olasz, francia hadifogoly részletes személyi adatait, 4000 szovjet hadifogoly-táborról, internáló-táborról, kórházról és 3000 fogolytábori temetőről szóló információt rögzítettek adatbankjukban. Az 1995- 2011 között megjelent dokumentum- és tanulmányköteteik száma meghaladta a három tucatot. A sorozatok (a háború következményei sorozat: 6 kötet, a „kék sorozat": 19 kötet, a „piros sorozat": 12 kötet) a II. világháború következményeinek és a hidegháborúnak széles tematikáját fogják át. A szovjet hadifoglyok sorsa a hitleri harmadik birodalomban, majd a sztálini Szovjetunióban, a szovjet hadsereg és az NKVD által elhurcolt és elítélt civilek sorsa, a Vörös Hadsereg ausztriai halottai, az egykori Vlaszov hadsereg katonáinak kálváriája, hogy csak néhány példát említsünk. A csúcsot azonban kétségtelenül az osztrák államszerződés aláírásának 50. évfordulójára megjelent két impozáns kötet (Die Rote Armee in Österreich. Sowjetische Besatzung 1945-1955. Beiträge. Hg. von Stefan Karner- Barbara Stelzl-Marx. Graz-Wien-München 2005 888 p.; Die Rote Armee in Österreich. Sowjetische Besatzung 1945-1955. Dokumente - Krasznaja Armija v Avsztrii. Szovetszkaja okkupacija 1945-1955. Dokumentü Hg. von Stefan Karner - Bar-1 Az Intézetről szóló adatok forrása: Ludwig Boltzmann-Institut für Kriegsfolgen-Forschung. Ein Institut des Geschichte-Clusters der Ludwig Boltzmann Gesellschaft: 3-Jahresbericht 2008-2010 (Graz, 2011).