Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
1540 BARÁTH MAGDOLNA ban nem ezért került le a napirendről. A szovjet diplomaták érdeklődésére Révész azt válaszolta, hogy amíg 1957-58-ban a közös magyar-szovjet film létrehozásának kérdése politikai szempontból nagyon fontos volt, mivel „közvetlenül az ellenforradalom után ezen a területen különösen hangsúlyozni kellett a két ország közötti barátság és együttműködés jelentőségét", 1960-ra viszont ez már elveszítette aktualitását.52 A Szovjetunió propagálásában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Magyar-Szovjet Baráti Társaság sem. A társaság vezetése önkritikusan elismerte: „Az eredmények mellett sem vált még a magyar-szovjet barátság ügye tömegmozgalommá." Az újjászervezés után egy évvel még mindig kevés aktivista volt (főleg párttagok, és a MSZT régi aktivistai dolgoztak rendszeresen), nem volt átütő erejű a propaganda, kevés érdeklődést kiváltó rendezvényt sikerült szervezni, ráadásul csak a vezető értelmiség szűk köréhez jutottak el, az ország lakosságának szélesebb köréhez nem találták meg az utat.5 3 Ebben szerepet játszott a szovjet propaganda helytelen módszere is, ami a magyar pártvezetésnek is szemet szúrt. Kádár János 1960. március 2-én Ty. E Stikov nagykövettel folytatott beszélgetése alkalmával — miközben a nyugati követségek ezzel ellentétes gyakorlatára utalt — a Szovjetunió és a szocialista országok nagykövetségei propagandamunkájának gyengeségeire próbálta irányítani a figyelmet. Hibának tartotta, hogy a nagykövetség rendezvényeire általában csak munkásokat és parasztokat hív meg. Szükségesnek tartotta, hogy a nagykövetség programokat szervezzen az értelmiség részére is, de ne úgy, ahogyan addig tette. „Gyakran előfordul, hogy egy neves pártonkívüli személyiséget meghívnak a nagykövetségre és elkezdenek beszélgetni vele. Mondják, íme a kommunizmus jó, a kapitalizmus rossz. Azután megkérdezik, mi az Ön véleménye? Azt sem tudja, mi legyen. Az ilyen elvtárs a követségen való tartózkodás után hazamegy, és arra gondol, miért is hívták meg, nem beszervezni akarják-e."5 4 Kádár ettől függetlenül is elégedetlen volt a követségi rendezvények megszervezésével: szerinte túl sok embert hívnak meg, többségüket a pártaktíva köréből, s ha a meghívottak között vannak is pártonkívüliek, nem szentelnek nekik kellő figyelmet. A szovjet nagykövetség propagandamunkáját érintő kritikai észrevételeit megosztotta a Stikovot felváltó V I. Usztyinov nagykövettel is az 1960. december 29-én a szovjet nagykövetségen tiszteletére rendezett ebéd alkalmá val,55 s a témát szóba hozták vezetőtársai is — Marosán György, illetve Biszku Béla — a szovjet nagykövettel történt 1960. őszi találkozásaik alkalmával.5 6 52 GARF f. 9518 op. 1. gy. 86. G. Tuijanyica és Ju. Gricenko feljegyzése a magyar Filmfőigazgatóság vezetőjével, Révész Miklóssal és munkatársával, Dalos Ágnessel folytatott beszélgetésükről, 1960. október 25. 53 MOL M-KS 288. f. 22/1958/3. ő. e. Jelentés az 1958. első félévi munkáról 54 RGANI f. 5. op. 49. gy. 300. Ty. Stikov feljegyzése Kádár Jánossal 1960. március 2-án folytatott beszélgetéséről. 55 AVP RF f. 077. op. 42. papka 212. gy. 5. V Usztyinov feljegyzése Kádár Jánossal 1960. december 29-én folytatott beszélgetéséről. 56 Marosán 1960. szeptember 19-én Usztyinowal beszélgetve a régi értelmiség átneveléséhez és új értelmiség létrehozásához kérte a baráti követségek segítségét. Szerinte helyes lett volna, ha a szocialista országok követségei a kapitalista államok követségeinek „ellensúlyát" képezték volna. Ugyanezt hangsúlyozta a szovjet nagykövetnek október 21-én Biszku Béla is. AVP RF f. 077. op. 42. papka 212. gy. 5.
