Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
1522 J. NAGY LÁSZLÓ Algériában tartózkodott. Jelentésében megállapította, hogy a muzulmán lakosság bizalommal van de Gaulle iránt, magatartását a várakozás és a lázadókkal való cinkosság jellemzi. A franciákat, főleg a franciaországiakat, a kínzások, a durva elnyomás stb. ellenére sem gyűlöli. Ám mindennek ellenére „úgy véli, hogy az FLN az „ő" harcát vívja."7 5 A „második front" hatása ellentmondásos volt, s a kitűzött célt nem tudta elérni. Kétségtelen, hogy az FLN kohéziójához hozzájárult, de Franciaországban inkább ellenkező hatást ért el, nem gyengítette meg az ország gazdaságát. A közvéleményt, sokkhatást gyakorolva az emberekre, felrázta, de inkább a felkelők ellen fordította, és vagy az erőpolitika híveinek a pozícióját erősítette, vagy a de Gaulle-ba vetett bizalmat. De Gaulle nagyon reménykedett, hogy a novemberi parlamenti választás pluralista lesz, több vélemény , tendencia fog nyilvánosságot kapni, valóban választhatnak az algériaiak. Látva az alkotmányról tartott referendum nagyon „meggyőző" eredményét, utasította Salan főparancsnokot, hogy tartsa távol a hadsereget a választási kampánytól. Ez azonban hiábavalónak bizonyult. A katonák az integrációt támogató listák mellett érveltek. Egyetlen szabad jelölés sem volt, egyesekre nyomást gyakoroltak, másokat megfélemlítettek. Az integrációt ellenzők meg sem szólalhattak. Ezt viszonylag könnyű volt elérni: a hírközlési miniszter ekkor ugyanis az integráció híve, a korábbi algériai főkormányzó, Soustelle volt. Az eredmény nem lehetett kétséges. A megválasztott 67 képviselő (ebből 46 algériai) mind az integráció, vagyis a „francia Algéria" híve volt. Ez elkeserítette de Gaulle-t. A franciaországi eredmények viszont „felülmúlják reményeimet" - írta emlékirataiban. Az 576 tagú nemzetgyűlésben 206 képviselőt a tábornokot támogató, Soustelle által létrehozott Unió az Új Köztársaságért (UNR - Union pour la Nouvelle République) párt listáján választották meg. A nagy ellenfél, a kommunisták — a nem arányos választási rendszernek is köszönhetően — mindössze 10 képviselői helyet szereztek. (A párt szavazóinak száma nem érte el a 4 milliót, holott a IV Köztársaság idején ez a szám mindig 5 millió körül volt.) December 21-én a köztársasági elnököt választó elektori testület a szavazatok 78%-ával Charle de Gaulle-t választotta meg az V Köztársaság első államfőjévé. Az új elnököt immár nem csupán vitathatatlan tekintélye, hanem az alkotmány biztosította igen széles hatalom is segíti az ország problémáinak, különösen pedig az algériainak a megoldásában. 75 Archives contemporaines, Fondation Nationale des Sciences Politiques 2 Dy 1. dossier (Paul Delouvrier)
