Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
1504 J. NAGY LÁSZLÓ francia kormány, és 11 órás vita után elfogadta s úgy döntött, hogy a javaslatot — de nem a levelet, amelyet azóta sem publikáltak — a képviselők elé terjeszti. A javaslat parlamenti vitája április 14-én hajnali 2 óráig tartott s az elvetésével zárult. A kormány megbukott. Ez a tény növelte azon politikusok számát, akik már nem csupán kormányválságról, hanem a IV Köztársaság kríziséről beszéltek, és rendszerváltást emlegettek. A jószolgálati misszió bukása az FLN-t is politikája megváltoztatására kényszerítette, mivel megbukott az internacionalizálásnak az a módja, amely az Egyesült Államok bevonására, valamint a két szomszédos ország, Marokkó és Tunézia közvetítésére épült. Burgibának és V Mohamed marokkói uralkodónak szintén át kellett értékelniük szerepüket: hogyan tudják ezután úgy támogatni az FLN-t, hogy országuk a lehető legkevésbé bonyolódjon diplomáciai konfliktusba Párizzsal, illetve hogy negatív belpolitikai hatásai se legyenek a háborúnak. Az új helyzetnek megfelelő politika kidolgozása céljából tartott tanácskozást az FLN, a tunéziai Új Desztúr Párt és a marokkói Isztiklál április 27-29 között Tangerben. A konferencia ötlete a marokkói-tunéziai találkozón született március elején. Az Új Desztúr Párt és az Isztiklál politikusai — ellensúlyozandó az Egyesült Arab Köztársaság megalakulását, s vele a nasszerizmus befolyásának növekedését — tanácskozás összehívását javasolták a maghrebi szövetségi államalakulat tervének a megvitatására. Az FLN azonban csak akkor volt hajlandó részt venni, ha a háborúról, a harcoló Algéria megsegítéséről is tanácskoznak és állást foglalnak. Ezt a két szomszédos ország vezetői végül is elfogadták, mint ahogyan az FLN kormányalakítási szándékát is. Belpolitikai okok miatt sem Tunézia, sem Marokkó nem tehette meg, hogy ne támogassa az FLN-t. Különösen vonatkozott ez a nyugati szomszédra, ahol a közvélemény nem fogadta volna el, hogy "Marokkó mindig utolsó legyen abban a karavánban, amely segíti az algériai népet" - jelentette ki V Mohamed a francia nagykövetnek.19 A konferencia így elsősorban az FLN sikereként értékelhető, deklarálta a szolidaritást, a nemzeti függetlenségért harcoló FLN-ALN támogatását, s az algériai nép egyedüli képviselőjének az FLN-t ismerte el. Ennek azzal is nyomatékot adott, hogy határozott az Arab Maghreb Unió nevű, három országot — s a jövőben esetleg Líbiát is — befogadó föderáció létrehozásáról. A kolonializmus elleni harc jegyében a résztvevők támogatták Marokkó igényét Mauritániára („visszatérését a marokkói hazához"). A konferencia legjelentősebb állásfoglalása kompromisszumot tükröz: „a marokkói és a tunéziai kormánnyal történt konzultáció után javasolja egy algériai kormány megalakítását".2 0 Vagyis a két szomszédos ország minél tovább halasztani szerette volna a kormány megalakítását, mert elismerése — amelyet nem kerülhetett el — kompromittálta volna kapcsolatait Franciaországgal. A kormányalakítási szándék deklarálása az FLN számára azt jelentette, hogy egy esetleges tárgyalás esetén nem fogad el közvetítőt. Az egyedül maradás kocká-19 Parodi, ambassadeur de France à Rabat à M. Pineau, Ministre des Affaires Etrangères, le 8 mai 1958. DDF, 1958. 1. k. 569. 20 La conférence de Tanger. El Moudjahid, 23. sz. (1958. május 5.)
