Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499

1502 J. NAGY LÁSZLÓ lenőrzését, a francia katonák mielőbbi távozását Tunéziából, Bizerta kivételé­vel. A Gaillard-kormány azonban a tunéziai javaslatot nem fogadta el, komoly fejtörést okozva ezzel Washingtonnak. Dullest azonban nemcsak a francia kor­mány álláspontja, de az FLN-é is nyugtalanította. Március elején két amerikai külügyminisztériumi munkatárs Tuniszban találkozott az FLN egyik képviselőjével, aki elmondta, hogy az FLN kénytelen lesz a keleti blokkhoz fordulni segítségért. Illetve, hogy az FLN hamarosan kor­mányt alakít.1 0 A szovjetek is elítélték Szakiét bombázását, de a Pravdában február 15-én megjelent cikket nagy körültekintéssel fogalmazták meg. Ezt mondta Zorin külügyminiszter-helyettes a moszkvai francia nagykövetnek. Majd kifejtette: a Szovjetuniónak nem érdeke, hogy a helyzet elmérgesedjen s szeretné, ha az al­gériai konfliktus nem terjedne át más országra is. Moszkva a békés megoldás híve, bár már kételkedik abban, hogy Franciaország jó úton halad-e ebbe az irányba.11 Egy hónappal később Hruscsov, az SZKP főtitkára már keményeb­ben fogalmaz egy beszédében, amikor Algériában „az arab lakosság elleni irtó­háborúról" beszél. Úgy foglal állást, hogy a megoldás az algériai lakosság érde­keinek megfelelően rendeződjön, de Franciaország érdekeinek a figyelembevé­telével.1 2 A szovjet politikus kijelentéseit oly nagyra értékelte az FLN, hogy táv­iratban köszönte meg. Ez volt az első eset, hogy az algérien felkelők hivatalosan reagáltak szovjet véleményre.13 A Szovjetunió ugyanakkor szerette volna elke­rülni, hogy Algéria hidegháborús tétté váljon, s ezért egyáltalán nem volt híve — ellentétben az FLN-nel — a probléma internacionalizálásának. Egyrészt ez vezérelte Franciaország algériai politikája iránti megértést. Másrészt — és fő­ként — az a privilegizáltnak is mondható helyzet, amelyet az ország Moszkva külpolitikai stratégiájában — különösen a német kérdés kezelésében — elfog­lalt. Párizs is megkísérelte kihasználni kedvező helyzetét, s arra próbálta rá­venni Moszkvát, hogy győzze meg az FLN-t a feltétel nélküli tárgyalások meg­kezdéséről. Vinogradov nagykövet azonban azt válaszolta Christian Pineau kül­ügyminiszternek, hogy ezt nem teheti meg, mert a Szovjetuniónak nincs kap­csolata az FLN-nel. S valóban az első szovjet-FLN találkozóra az algériai fél kezdeményezésére, az egyiptomi kormány közvetítésével március 3-án került sor Kairóban. Az algériai felkelők diplomáciai és anyagi (fegyverek, pénz) támo­gatást kértek. Moszkva humanitárius támogatásra hajlandónak mutatkozott továbbra is,14 de fegyverszállításról nem tárgyalt és azt is elutasította, hogy 10 Uo. 195. 11 Dejeu, ambassadeur de France à Moscou à M. Pineau, Ministre des Affaires Étrangères, le 17 février 1958. DDF,. 1958. 1. k. 346. 12 Uo. 1958. március 15. DDF. 1958. 1. k. 346. 13 El Moudjahid, 21. sz. (1958. április 1.) Az El Moudjahid (A hit harcosa) az FLN hivatalos, francia nyelvű lapja volt. 14 Tunisz kikötőjébe 1958. február 4-én futott be egy szovjet hajó, amely egymillió rubel érték­ben szállított élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt az országban élő algériai menekülteknek. A szovjet hajó jelenléte nagy riadalmat keltett a nyugati hatalmak körében, a szovjet beavatkozás nyüt jelét vélték felfedezni benne. Vö.: La démarche de Vinogradov à Paris. El Moudjahid, 19. sz. (1958. február 28.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom