Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
1500 J. NAGY LÁSZLÓ seket hajtottak végre, majd visszavonultak. S úgy tűnt, hogy a gyors ütemben épülő elektromos határzár sem képes megakadályozni a betöréseket.2 A határ mentén január 11-én elsősorban lélektani hatását tekintve rendkívül súlyos összecsapás történt. A hajnali órákban egy 50 főnyi akcióba induló egységre csapott le váratlanul mintegy 300 felkelő. Az ágyú- és géppuskatűz nemcsak algériai, hanem tunéziai területről is zúdult a francia katonákra. Az erősítésként érkező szárazföldi egységek és a légierő gépei visszaverték az ALN-harcosokat, akik a tunéziai nemzeti gárda szállítójárműveit használták. A franciák vesztesége 14 halott és két sebesült volt (az egyik másnap belehalt sérüléseibe). Négyet pedig foglyul ejtettek és magukkal vittek a Tunéziába visszavonuló támadók.3 A katonák, de a civilek haragja is a kormányra zúdult. Tehetetlenséggel, gyávasággal vádolták. A tisztek egy része — főként a légierőnél — megtorlást, Tunézia határmenti területeinek bombázását és szárazföldi csapatok betörését javasolta. Párizs egyenlőre diplomáciai szinten tartotta az ügyet, bár Burgiba elnök nem fogadta a tiltakozó jegyzéket átadni szándékozó francia diplomatát. Február 8-án azonban bekövetkezett az, ami már a levegőben lógott, s a helyzetet ismerők vártak is. Reggel 8 óra után egy felderítést végző francia gépet találat ért. A jobboldali motort megrongáló géppuskatűz tunéziai területről jött. A gépnek kényszerleszállást kellett végeznie. Másfél órával később Salan tábornoknak, az algériai francia haderők főparancsnokának beleegyezésével, de Chaban-Delmas hadügyminiszter szóbeli jóváhagyásával megtörtént az ellencsapás. Félix Gaillard kormányfőt erről csak a döntés meghozatala után értesítették. A megtorló akciónak 72 halálos áldozata (köztük 22 gyerek és 16 nő) és 80 sebesültje volt, nagyobbrészt civilek, mivel azon a napon éppen piac volt. A bombázás idején a településen tartózkodott a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége is, amely az algériai menekülteket látogatta meg, és élelmiszert osztott ki közöttük. A felháborodás világszerte óriási volt. Franciaország atlanti szövetséges országainak vezető lapjai „barbár tettnek" minősítették az akciót, és Oradourhoz hasonlították.4 Ugyanakkor egyáltalán nem lehet kizárni annak a véleménynek a helytállóságát, amelyet számos történész is oszt, hogy az FLN tudatosan provokálta ki a légi csapást, hogy így érje el az algériai probléma internacionalizálását.5 A tunéziai kormány azonnal elrendelte öt francia konzulátus bezárását, a bizertai bázist pedig blokád alá vették. Burgiba azzal is fenyegető-2 A tunéziai és a marokkói határ mentén létesített, összesen 800 kilométer hosszú elektromos határzár kiépítését 1960-ban fejezték be. 1. Jacques Vernet: Les barrages pendant la guerre d'Algérie. In Militaires et guérilla dans la guerre d'Algérie. Szerk. Jean-Charles Jauffret-Maurice Vaisse. Bruxelles 2001. 253-268. 3 Philippe Bourdrel: La dernière chance de l'Algérie française. Paris 1996. 185-186. 4 Népszabadság, 1958. február 11. Angol, amerikai, német lapokból idéz. Oradour-sur-Glane francia városka, amelyet a nácik 1944. június 10-én a földig romboltak, lakóit pedig meggyilkolták. 5 Ld. pl. Bernard Droz - Evelyne Lener: Histoire de la guerre d'Algérie 1954-1962. Paris 1991.167. A párizsi magyar követség is olyan információkhoz jutott, hogy az FLN tudatosan provokálta ki a francia légierő bombatámadását. Ld. MOL XIX-J-1-j Franciaország 1945-1964. 12. doboz Sakiet bombázása, 1958. március 6. 002257.
