Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Barta Róbert: Egy világpolgár a nemzetközi politikában. Emery Reves és W S. Churchill VI/1475
EMERY REVES ÉS W. S. CHURCHILL 1495 mok lobbi szervezetének 72 tartotta, ahol az állandó tagok érdekei szabják meg a nemzetközi együttműködés irányait. A világkormány létrehozása nem végcél, hanem sürgető kényszer és az ötlet naivitása lehet ugyan vita tárgya, de Reves szerint sokkal nagyobb hiba lenne az, hogyha számításba sem vennénk ezt az alternatívát. Jellegzetesen Churchill-i érveléssel és példával támasztja alá álláspontját: „Bizonyos államférfiak úgy vélekednek, hogy bűnös dolog az oroszok és az angolszász világ közötti lehetséges háború emlegetése. Ez megítélés kérdése. Én úgy hiszem, hogy az a bűnös dolog, hogyha nem beszélünk erről."73 Vélhetően a naivitás és az idealizálás vádjait kivédendő, Reves munkájának végén fölsorolja a célok eléréséhez szükséges gyakorlati teendőket. Első lépésként az elképzelés koncepciójának, az alapelvek és a doktrínák megfogalmazására van szükség, majd ezek terjesztésére olyan módon, ahogyan a kereszténység, a demokrácia és más sikeres eszmék is elterjedtek. Miután széleskörű konszenzus alakult ki, a demokratikusan kiválasztott vezetők delegálására kerülhet sor, akik a világkormányban és annak különböző szervezeteiben működtetik az új nemzetközi rendszert. A vezető tisztségviselők kiválasztása és a programok megalkotása természetesen vitákkal, kompromisszumokkal és számos rossz döntéssel jár majd, de Reves szerint, noha soha nincsenek tökéletesen működő intézmények, mégis törekedni kell azok megalkotására. Végül hangsúlyozza, hogy nem a föderalizmus és a világkormány értelméről kell vitázni, hanem meg kell tenni az általa javasolt lépéseket, és az így kialakult intézményi keretek között kell a célokat kijelölni. Ebben a tekintetben rendkívüli jelentőséget tulajdonít az egyén műveltségi szintje emelésének, az oktatás fejlesztésének: „Az atomfegyver létrehozására szánt pénz és erőfeszítés két százaléka elég lenne arra, hogy az embereknek megtanítsuk, milyen veszélyes a háború és hogyan teremthető meg az emberi társadalom békéje."7 4 Az iskolai oktatás, a sajtó, a könyvkiadás, az egyéni kapcsolatrendszerek, a nemzetközi élet, mind-mind alkalmasak az univerzalista eszmék terjesztésére, de Reves ebben a tekintetben is idealista, mert úgy hiszi, hogy amennyiben a nemzetközi integráció eszméje legalább két országban erőre kap, az automatikus folyamatokat indít be, melynek a végeredménye egy föderalista alapú világkormányzat lesz. Részben felismerve saját naivitását és a valóságos nemzetközi viszonyok nehézségeit (a Szovjetunió elzárkózott bármiféle Nyugatról kiinduló integrációs elképzeléstől), a szerző hangsúlyozza, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére elszántnak és eltökéltnek kell lenni, legalább annyira, mint amennyire a háború alatti antifasiszta koalíció vezetői vol-72 „Az Egyesült Nemzetek szervezetének a világkormány törvényhozó és végrehajtó szervévé való átszervezését egyenlőre lehetetlenné teszi az ENSZ alapokmányának az a felfogása, amely világosan megmutatkozik a második fejezet kezdő mondatában: „Az Egyesült Nemzetek tagjai az államok." Ennek a rendelkezésnek az értelmében az ENSZ alkotmánya sokoldalú, multilaterális szerződés. Ezt a tényt a szöveg semmiféle módosítása nem változtathatja meg. Semmi sem segít mindaddig, amíg ennek a világintézménynek közvetlen kapcsolata nem lesz, nem az egyes államokkal, hanem a néppel, mint a szuverenitás birtokában levő közösséggel." Reves, E.: The Anatomy of Peace i. m. 285. 73 Uő: The Anatomy of Peace i. m. 286. 74 Uő: The Anatomy of Peace i. m. 289.
