Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Barta Róbert: Egy világpolgár a nemzetközi politikában. Emery Reves és W S. Churchill VI/1475
1490 BARTA RÓBERT a felháborodás hulláma ömlött végig, látva, hogy a totalitáriánus hatalmak lépésről-lépésre készítették elő a második világháború kitörését, a fasiszta propagandisták dühösen tiltakoztak, azt állítva, hogy a demokráciák preventív háborúra készülnek. Közben ők természetesen nem lettek volna hajlandók abbahagyni infernális előkészületeiket az egész világot elborító vérengzésre, csak ha a demokráciák fegyverekhez nyúltak volna. Sajnos, a totalitáriánus hatalmaknak ez a politikája elegendőnek bizonyult arra, hogy lefegyverezze a demokráciák ellenállási készségét és a megbékítés, az appeasement híveit juttassa hatalomhoz, akik megegyezést kötöttek a demokrácia ellenségeivel: inkább meghajoltak ellenségeik akarata előtt, mintsem, hogy harcoltak volna. Háború soha nem volt szükségtelenebb és könnyebb nem lett volna megelőzni, mint a második világháború. Minden ép érzékszervekkel rendelkező, látni, hallani és érteni tudó embernek világos volt, hogy a totalitáriánus nemzetek célja a demokratikus hatalmak elpusztítása és a világ meghódítása volt. Semmi nem lett volna könnyebb a fenyegető veszedelem megelőzésére, mint preventív katonai akció megindítása, amely 1938 előtt jelentéktelen lett volna."55 A szerző szerint a demokratikus nemzetközi normák és jogrend megvalósulásának egyik legfőbb záloga a demokráciák vezető személyiségeinek gondos kiválasztása, melyre a legjobb eszköz az általános, egyenlő és titkos választójog.5 6 A dilemma azonban itt is megválaszolatlanul marad. Mi történik akkor, hogyha az általános választójog révén hatalomra került és a demokrácia összes szabályait látszólag elfogadó vezető magát a demokráciát számolja föl? Reves ebben az esetben sajátos megoldást javasol: a demokratikus alapú nemzetközi rendszer és a demokratikus viszonyok előbb vagy utóbb kitermelik a demokráciát tiszteletben tartó nemzeti eliteket. A demokrácia védelmében azonban szükség lehet a jogok korlátozására, különösen azok esetében, akik a demokratikus rend megdöntését tűzték ki célul: „... Ha a szabad választás rendszerét bizonyos feltételekhez kötve alkalmaznánk, ezzel nemcsak a szabad választás demokratikus elvét nem sértenénk meg, hanem sokkal értékesebbé tehetnénk a demokratikus jog gyakorlását, mert a közösség felelős képviseletét olyan emberek kapnák, akik sokkal méltóbban képviselnék a demokratikus eszméket. A demokráciának nem lehet kritériuma, hogy valamely tisztségre demokráciaellenes meggyőződésű embert is meg lehessen választani. Csak a modern világról 55 Uő: A Democratic Manifesto i. m. 120. 56 Paradox módon Révész műveinek magyar kiadója, Káldor György az 1935-ös magyar választójogi törvénytervezetet kritizáló írásában (Választójog és demokrácia. Századunk, 1934.) úgy vélekedett, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog biztosítása még nem jelenti azt, hogy egy országban demokrácia van. In: Parlament, pártok, választások a Horthy-kori Magyarországon. I. Szerk. Boros Zsuzsanna. Rejtjel Kiadó, Bp. 2002. 288-294. Káldor György pályájáról részletesebben: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. In: http:// mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC07165/07237.htm (Letöltés: 2011. január 19.) Máthé Elek a Democratic Manifesto és a The Anatomy of Peace magyar fordítója politikai nézeteit tekintve erőteljesen rokonszenvezett Révésszel. A skóciai egyetemi tanulmányokat folytatott református lelkész, tanár és műfordító, 1945-ben a Magyar Radikális Párt vezetőségi tagja volt, a későbbiekben pedig a Magyarok Világszövetségének a munkatársa. Pályájáról bővebben: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. In: http:// mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC09732/ 10186.htm. (Letöltés: 2011. január 24.)
