Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1467 magyar igényekkel szemben. Ez a változás nyilvánvaló összefüggésben volt a hivatalos német politika korábban már jelzett irányváltásával is. A békát azonban, hogy Hitler, aki látszólag mindent megtehet, Pozsonyt kiengedi a kezéből, csak nehezen nyelték le a pozsonyi németek, s maga Karmasin is. Ligetfalu átadásának az estéjén, amikor a túloldalon az ottani németek fáklyás felvonuláson vettek részt, a pozsonyi Halpiacon a Deutsche Partei rendezett demonstrációt. A mintegy 2 500 résztvevő a szudétanémetektől jó ismert rigmusokat visszhangozta (Lieber Führer macht uns frei, von der Tschechoslowakei), a demonstrációt pedig a Horst Wessel eléneklésével fejezték be.45 A pozsonyi németek, különösen a fiatalabbak Anschluss-párti hangulatát bizonyította az a levél is, amelyet a helyi Jungturnerschaft vezetése október 10-én Adolf Hitlernek küldött, s amelyben a német fiatalság a szláv uralom alóli felszabadítását kérte a Führertől, s amely levelet a „haza akarunk menni a Birodalomba" szavakkal zártak.46 A DP-nek, illetve a pozsonyi németeknek azonban alkalmazkodniuk kellett Berlin döntéséhez, így a 10-i tüntetésen jelenlévő, ám ott taktikusan a háttérben maradó Karmasin október 15-én felhívással fordult a pozsonyi németekhez, melyben közölte, hogy sorsuk Hitler kezében van, aki nehéz döntést hozott, mivel Pozsony Szlovákiáé marad. Bejelentette azt is, hogy ennek fejében ígéretet kaptak a szlovák kormánytól, hogy nemzetiszocialista eszmék szerint élhetnek.4 7 Karmasin nyilatkozata azonban nem hozott megnyugvást a német radikálisok számára. Az ő reményeiknek ismét csak Ligetfalu felől jött biztatás, amely települést október 25-én váratlanul meglátogatta Adolf Hitler. Mivel a Führer ligetfalui látogatását a DP szimpatizánsai biztatásként értelmezték, a párt október 29-én újabb demonstrációt szervezett a Halpiacon, amelyet az autonóm kormány engedélyével valóságos német zászlódíszbe öltöztettek. A tömeg hangulata, ismét erősen Anschluss-párti volt.48 Ám a tüntetés szónokai igyekeztek lehűteni a résztvevők hiú reményeit. Karmasin hangsúlyozta, hogy Pozsony lakosai ugyan nehéz szívvel, de elfogadják Hitler akaratát, aki azt a feladatot szánta nekik, hogy a németség keleti előőrsei legyenek.4 9 A Magyar Nemzeti Tanács közelgő határváltozásról szóló bejelentése a pozsonyi magyarságot is mozgósította. Október 9-től kezdődően szinte minden nap felhangzott a magyar Himnusz a pozsonyi templomokban, az utcákat pedig a pozsonyi magyar fiatalság különböző revíziós jelszavakkal: Pozsony magyar volt és magyar lesz!, Mindent vissza! stb. árasztotta el. A magyar színek tiltása miatt aranysújtásos fekete, ún. Bocskay-kendőt viselő fiatalok és a szintén aktív szlovák diákság nem egyszer összetűzésbe is keveredett egymással, amely incidensek közül a legnagyobb az októberl6-án a Ferencesek terén kitört tömegverekedés volt, s amelyet csupán locsolókocsi bevetésével tudott a rendőrség megfékezni.50 45 SNA, f. MV s. 3, c. 21/1938.prez. 46 „Tretia rísa" i. m. 105. 6. sz. Íj. 47 Új Hírek, 1938. október 18. 48 MOL, K-64, 75. cs. 7. t. 1455/res.pol.l938. 49 Esti Újság, 1938. november 1; „Tretia rísa" i. m. 91. sz. dokumentum, 253. 50 Új Hírek, 1938. október 18.
