Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1465 nem mentem volna el Komáromból, hanem ott egyeztem volna meg az átadandó területeket illetően..."3 6 Mozgalmas napok Pozsony utcáin Miközben október elején teljes fordulatszámra kapcsolt a diplomácia, Pozsony utcáin is versengés kezdődött a város birtoklásáért. Ebben kivételes jelentőségű katalizátori szerepet játszott az az ekkor általánosnak mondható vélekedés, hogy Pozsony hovatartozásáról népszavazás fog dönteni, aminek következtében várost lakó három nemzet egymást felül múlva igyekezett bizonyítani a város német, magyar, illetve szláv jellegét. Mint Esterházy János nővérének, az öccsénél műveltebb és a világra nyitottabb Esterházy Lujzának a visszaemlékezésből ismerjük,3 7 a pozsonyi EMP központ is lelkes pártaktivistáktól volt hangos ezekben a napokban, akik a saját táboruk mozgósításának lehetőségeit vitatták meg. A népszavazás gondolatát — függetlenül a terv politikai realitásától — a helyi német és a magyar pártpolitika is folyamatosan a napirenden tartotta, s különösen német szerzőktől több elemzés is születet ennek lehetséges esélyeiről.38 A német és magyar népszavazási elképzelések közös vonása volt, hogy a részvételt kizárólag az 1918-ban a városban illetőséggel bíró lakosoknak és azok leszármazottainak tették volna lehetővé, ami a város aktuális etnikai viszonyainak ismeretében nem meglepő feltétel. Sőt a népszavazási forgatókönyvek legtöbbször a zsidókat is kizárták volna a szavazásból. A pozsonyi zsidóság megítélése és magatartása ezekben hetekben amúgy is érdekes átalakuláson ment keresztül. Anélkül, hogy ebbe a témába mélyebben belemerülnénk, elmondható, hogy az első Csehszlovák Köztársaságnak a zsidósággal kapcsolatos toleráns gyakorlata a szlovákiai, így pozsonyi zsidó közösség tagjainak nagy részéből azok anyanyelvétől függetlenül lojalitást alakított ki a köztársaság iránt. Ezt a lojalitást Budapest illetve az Egyesült Magyar Párt egyes körei is árulásként értékelték, s számos esetben fogalmazták meg kifogásaikat a szlovákiai zsidókkal kapcsolatban. A magyaróvári rendőrkapitányság szeptember végén megfogalmazott bizalmi jelentése pedig egyenesen arról számolt be, hogy a pozsonyi zsidóság tüntetően csehül beszél, a Makkabea sportegyesület tagjait pedig egyenruhába öltöztetik és felfegyverzik, belőlük ún. zsidó gárdát szerveznek a csehek.39 Noha az ilyen hírek sokkal inkább az antiszemitizmusból és az előítéletekből táplálkoztak, mintsem a valóságot tükrözték, azt azért jelezték, hogy a város zsidósága ekkor még inkább a köztársaság mellett állt. A szlovák autonómia kikiáltása, az október közepétől egyre erőteljesebbé váló antiszemita propaganda és az egyre nyilvánvalóbbá váló szlovák-német együttműködés azonban megtette a hatását, s a pozsonyi zsidóság elbizonytalanodásához, sőt a magyar orientáció felerősödéséhez vezetett. Ez 36 MOL, K-64, 89. cs. 65. t. 81/res. pol. 1940. 37 Esterházy Lujza: A huszadik i. m. 57-58. 38 Lásd pl. a pozsonyi lakosság hangulatáról október 29-én készített német helyzetjelentést. .Tretia rísa" i. m. 91. sz. dokumentum, 250. 39 MOL, K-28, 18. cs. 59 t. 59-38-16821.
