Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1457 ta magát magyarnak. 6 Érzékenyen érintette a helyi magyarságot a magyar jellegű történelmi emlékek eltávolítása is, amely még az államfordulat után kezdődött a Mária Terézia-szobor lerombolásával, majd folytatódott a Petőfi-szobor elmozdításával, illetve Vörösmarty Mihály és Katona József mellszobrainak az 1920-tól Szlovák Nemzeti Színházként működő (korábban Pozsonyi Városi Színház) épület homlokzatáról való levételével.7 Ennek ellenére mégis elmondható, hogy mindezeknek a magyarság szempontjából negatív jelenségek illetve a fentebb már jelzett hihetetlen gyors és radikális demográfiai átalakulás ellenére Szlovákia fővárosa a két háború közötti időszak egészében megtartotta multietnikus jellegét, s noha hivatalos neve a Bratislava volt, a város identitását sokkal inkább a Pressburg-Pozsony-Bratislava névvel lehetne kifejezni. Az ellentétek kiéleződése 1938 nyarán Csehszlovákia 1938-ban fennállásának huszadik évfordulóját készült megünnepelni, ám az ünneplés helyett az ország olyan válsággal volt kénytelen szembenézni, amely magának a köztársaságnak a létét fenyegette. A krízis kettős természetű volt. Egyrészt az európai hatalmi viszonyok átalakulása és a versailles-i rendszer lebontásában érdekelt országok, elsősorban Németország megerősödése és közvetlenül Csehszlovákia ellen irányuló expanzív tervei okozták. Jelentős szerepet játszottak azonban a köztársaság válságában az állam megoldatlan belső szerkezeti gondjai, nevezetesen az, hogy húsz év alatt sem sikerült összhangba hozni a köztársaság nemzetiségi jellegét (hiszen az államalkotó „csehszlovák" népesség csupán a lakosság kétharmadát tette ki, miközben magának a „csehszlovák" nemzetnek a létezése is csupán hatalmi fikció volt), a prágai kormányzat nemzetállami törekvéseivel.8 A szudétanémet-kérdés körül összpontosuló válság az Anschlusst követően éleződött ki, majd 1938 augusztusára összeurópai problémává szélesedett, amelynek végére a müncheni egyezmény tett pontot. Ebben a folyamatban a főszerep a Konrád Henlein vezette Szudétanémet Párt (SdP) és a csehszlovák kormány közötti tárgyalásoknak jutott, ami a köztársaságot szétfeszíteni akaró másik nagy problémát, a szlovák kérdést is a háttérbe szorította. S mivel a szlovákiai magyar politikai érdekképviselet a SdP-hez képest jóval visszafogottabban lépett fel (amiben az Egységes Magyar Párt illetve Budapest 6 Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században a népszámlálások és a választási eredmények tükrében. Új Mindenes gyűjtemény 10. Szerk. Veres Géza. Pozsony 1993. 126; Feltételezhető azonban az, hogy a hivatalnokok között jelentős számban voltak olyanok, akik csupán kényszerből vallották magukat csehszlováknak, így a magyarok és németek valós aránya valamivel magasabb lehetett. 7 A Városi Színház mellszobrainak eltávolításával kapcsolatban lásd bővebben Elena Blahová: Busty na priecelí historickej budovy Slovenského národného divadla. Bratislava. Zborník Múzea mesta Bratislavy 17. (2005) 95-103. 8 A demokratikus Csehszlovák Köztársaságban végig jelen voltak a nemzetállami törekvések, ami jogossá teszi az „emberarcú nacionalizmus" kifejezés használatát. A nemzetállami szándékok leginkább a földbirtokreform végrehajtásában, a közélet és az állami szektor nacionalizálásában, a gazdasági protekcionizmusban stb. voltak tetten érhetők.
