Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455

Simon Attila ADALÉKOK POZSONY TÖRTÉNETÉHEZ Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során Pozsonyt, a Magyar Királyság közel háromszáz éven át koronázó városát a magyar köztudat — Kolozsvárral, Szabadkával, Kassával stb. egyetemben — a szimbolikus jelentőséggel bíró városok között tartja számon, s ehhez mérhetően is viszonyul hozzá. így, noha város hivatalosan immár 90 éve a Bratislava nevet viseli, máig kiemelt célpontja a nemzeti turizmusnak, s állandó hivatkozási pont, akkor, ha Trianon igazságtalansága kerül szóba. A városra aggatott szimbolikus máz azonban olykor elfedi a valóságos történelmi mültat, s így arról kevés szó esik, hogy Pozsony Pest(-Buda) és Bécs között évszázadokig a provincializmus kenyerét ette, s igazi jelentőségre épp Trianon után tett szert, illetve, hogy etnikai szempontból 1918 előtt német volt, 1918 után pedig szlovák lett, abszolút magyar többséggel azonban sohasem rendelkezett.1 Mindez persze nem csökkenti a városnak a magyar kultúrtörténetben betöltött értékét, hiszen azon kívül, hogy hosszú időn keresztül az ország politikai központja volt, a magyar művelődéstörténet számos fontos mozzanata és személyisége kötődik ehhez a Duna-parti városhoz. Az alábbi tanulmány Pozsony történetének talán legmozgalmasabb időszakát, az 1938-as csehszlovákiai válság napjait kívánja bemutatni, elsősorban a város birtoklásáért folytatott diplomáciai és utcai küzdelmekre helyezve a hangsúlyt. Pozsony az első Csehszlovák Köztársaságban Az Olaszországból hazaérkező csehszlovák légiók egységei az 1918-as év utolsó napján vonultak be Pozsonyba, s vonták a várost a frissen megalakult Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá. A város lakosságának német-magyar többsége ezt a tényt csendes elutasítással vette tudomásul, s noha átmeneti megoldásként hajlandó volt akceptálni a rendfenntartóként kezelt olasz vezetésű csehszlovák katonai egységek jelenlétét, hosszabb távú elképzeléseiben továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy Pozsony a Magyarország része maradjon. Maximális kompromisszumként a Wilsonstadt névre keresztelendő „szabad város" ötletét tudták volna elfogadni, ám a hatalmi realitás mást diktált: a prágai 1 A magyar anyanyelvűek aránya 1880-ban 15,1%, 1900-ban 30,5%, 1910-ben pedig 40,5% volt. Vö. Pavol Tisliar: Etnická a konfesionálna skladba obyvatel'ov Bratislavy v poslednej stvrtine 19. a v prvej polovici 20. storocia. Bratislava. Zbornik Múzea mesta Bratislavy 21. (2009) 47.