Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1441 rályság vám- és katonai unióban egyedül Németországgal fog állni, s úgy gondolják, hogy egyedül ez a konstrukció a legjobb, akkor ezt nem tudjuk megakadályozni. Ingatag elhatározásaik következményeit maguknak kell elviselniük." Burián ugyanazt javasolta, amit Andrián három nappal később, hogy Ugron az érdekeltek előtt nyomatékosan hangsúlyozza, az egyoldalú megállapodások Németországgal éppúgy hatástalanok, mint az egyoldalú megállapodások Ausztria-Magyarországgal.81 Ugron a külügyminiszter-váltás óta több alkalommal sürgette Buriánt, hogy kezdjék meg a németekkel az ügyek tisztázását, de az eltelt idő rövidsége, s valószínűleg Burián akklimatizálódása miatt nem történtek lényeges lépések Berlin irányában. Ugron ezen a ponton ismét önálló utakra lépett, mert nehéz helyzetben érezte magát a sok elégedetlen és kíváncsi lengyel között. Mindenki tőle akart információt, de Bécs utasításai az 1918-as év kritikus nyarán már nagyon vékonyan csordogáltak. így aztán mondott általánosságokat, ahogy tudott, majd hamarosan belátta, hogy a lengyel ügy két-, illetve háromoldalú rendezésében a lengyel társdalom egyre kevésbé hisz. A passzivisták, vagyis az antant-barátok száma napról napra nőtt, s az egyre inkább fogyatkozó aktivista tábor, az Ausztria-barátok Ugrontól várták az ötleteket, hogy mivel lehetne ezt a folyamatot legalábbis lefékezni. Az ország feszült helyzetét,8 2 amelyet nagyrészt a Monarchia és Németország breszt-litovszki lépései idéztek elő, a lengyel kormány egy memorandumban foglalta össze, s azt a kormányfő, Steczkowski átnyújtotta Ugronnak. A dokumentumban Steczkowski kérte, hogy a Monarchia kezdjen tárgyalásokat a lengyelkérdés végső politikai, katonai és gazdasági megoldásáról. Fontos — szólt a memorandum —, hogy ezek a tárgyalások elkezdődjenek, mert a németek |a Ludendorff-féle vonal — T. Z.] által szorgalmazott „határkiigazítások" terve az országban nagy nyugtalanságot keltett. A német terv a lengyel nemzeti közvélemény számára valóságos rémálomnak tűnt, úgy érezték, hogy a felosztottság több mint egy évszázados kálváriája tovább folytatódik. Ludendorff katonai szempontú határmódosításai ugyanis nem vékony területcsíkokat jelentettek, hanem egy több mint 60 ezer négyzetkilométernyi területet, amelyről az új Lengyelországnak le kellett volna mondani. A keleti határok a katonai szempontoknak voltak alárendelve. Ludendorff német vezérkari főnök Paul von Hintze8 3 külügyminisztériumi államtitkárnak küldött egyik távirata jól mutatja, hogy a német politikát milyen kevéssé érdekelték az etnikai határok. Minden, egy Oroszországgal (akkor már Szovjet-Oroszországgal) esetlegesen kirobbanó katonai konfliktusnak volt alárendelve. Ludendorff távirata, amely véleményezi a német külügyminisztérium határrendezési javaslatait, jóval a lengyel etnikai határtól nyugatra jelölt meg 81 Burián számjeltávirata Ugronnak, 1918. április 24. HHStA. Krieg 56/a/7. Karton rot 1015. 82 L. Grosfeld, i. m. A helyzet nemcsak politikailag vált kényessé a lakosság erősödő németellenessége miatt, hanem korábban ismeretlen szociális feszültségek is kifejlődtek, mint például a parasztság foldigényének kielégítését propagáló bolsevizmus. Glasenapp, Varsó rendőrfőnökének jelentése a helyzetről. 288. 83 Paul von Hintze (1864-1941): német ellentengernagy, diplomata, 1918 júliusától külügyi államtitkár
