Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1428 TEFNER ZOLTÁN Mégis minek volt köszönhető az, hogy az alacsonyabb beosztású diplomaták feladatköre, napi munkája túl tudott mutatni a rutinszerű feladatokat végző postai kézbesítő tevékenységén. Mindenekelőtt a hivatali előmenetel lehetősége? A kor nagyon magas színvonalon működő diplomataképző iskolája, a bécsi Orientalische Akademie már a felvételinél úgy válogatta ki a jelölteket, hogy azok sok más kedvező személyi adottság mellett becsvágyóak is legyenek, hogy „el akarjanak érni valamit" a diplomáciai pályán, azt ne csak egyszerű kenyérkereseti lehetőségnek tekintsék. Ennél az egyszerű személyiség-lélektani tényezőnél sokkalta bonyolultabb annak a kérdésnek a megválaszolása: az iskola mennyire tudta a képzés során elhitetni növendékeivel, hogy a pálya, amit választottak, valódi, kreativitást igénylő, és arra lehetőséget biztosító pálya? A probléma összefüggésben áll a mindenkori értelmiségképzés általános problémájával. Képes-e elérni azt, hogy olyan növendékek hagyják el falait, akik alkalmasak az értelmiségi lét egyik alapvető funkciójának betöltésére, a kapuőri funkció ellátására? Ami természetesen nem jelent kevesebbet, mint a szelektálás képességét a lényeges és lényegtelenjelenségek között: mi az az információ, amit beengedek, s mi az, amit távol tartok, mi az, amiről szót sem ejtek a jelentéseimben. Háborús válság idején ez a képesség extrém esetben élet és halál kérdése is lehetett. Nem volt mindegy, hogy egy olyan kényes területen, mint Lengyelország, ki látja el ezt a kapuőri feladatot. A monarchia közös külügyminisztere a háború folyamán úgy döntött, hogy ezzel a feladattal Ugrón Istvánt bízza meg. (Ugront belgrádi állomáshelyéről már 1913-ban a külügyminisztériumba rendelték, ahol lengyel ügyekkel foglalkozott.) Abránfalvi Ugrón István 1862. szeptember 24-én született az Torda-Aranyos megyei Mezőzáhon3 2 tősgyökeres primőr székely családban. Apja Ugrón Sándor, anyja Kendeffy Rozália, apai nagyszülei Ugrón István és Tholdalaghi Katalin grófnő, anyai nagyszülei pedig Kendeffy Farkas és Weér Rozália3 3 voltak. A családnak az az ága, amelyből István származott, három generációval korábban, tehát a 19. század elején költözhetett „Zaáhra". A falu, amelynek lakossága már akkor is többségében román ajkú volt, a legfontosabb birtokuk lett. A fent említett bécsi Keleti Akadémiára — a korabeli gyakorlat szerint — apja, Ugrón Sándor Torda-Aranyos megyei nagybirtokos nyújtotta be a kérvényt, amelyhez tizenhat, később visszaadott bizonyítványt csatolt. A bizonyítványok szerint a gimnázium első öt osztályát a nagyenyedi evangélikus gimnáziumban járta, míg a felső osztályokat és az érettségi vizsgát a segesvári evangélikus gimnáziumban tette le. A kérelemből az is kiderül, hogy az utolsó két évben tanult angolul, a francia nyelvvel pedig már négy év óta ismerkedett. Benyújtottak még ezen kívül egy születési anyakönyvi kivonatot, egy oltási bizo-32 Ugrón István levelezésének iktatókönyve 1926-1929. 20 lev. Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Ms. 4731. â5A0. Az adatot Ugrón András bocsátotta rendelkezésemre. 33 HHStA Oberstkämmeramt. Kämmererernennungen F 17. Kämmerer-Ahnenproben (Stammbäume) IV 1889-1893 (Tafel 23. Ugrón István, 1890). Az iratra és az Ugron-életrajz további adataira Fazekes István bécsi magyar levéltári delegátus hívta fel a figyelmemet.
