Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
128 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG kijátssza őket Franciaországgal szemben. A francia-német viszony kiéleződése pedig útját állta volna olyan aktuális problémák megoldásának, mint a Berlin számára oly fontos jóvátételi kérdés, illetve a Rajna-vidék kiürítésének ügye. Másfelől ellenben a német diplomácia is szívesen demonstrálta volna Párizs előtt külpolitikai önállóságát, s ehhez hozzásegítette volna egy Olaszországgal kialakuló taktikai együttműködés.45 Kánya nagy reményeket fűzött viszont a német külügyi tárca élén 1929 végén bekövetkezett változáshoz. Stresemann október 3-i halálát követően novemberben az államfő a néppárti (DVP) Julius Curtiust nevezte ki külügyminiszterré. Curtius — aki Kánya szerint távolról sem volt olyan nagy tisztelője Briandnak, mint elődje — valóban megkezdte a távolodást a locarnói politikától, és külügyminisztersége idején a német külpolitika offenzívabb irányt vett. Mindennek a jelei azonban igencsak halványnak tűntek. Csakhamar kiderült, hogy Curtius kezét megkötik a német külpolitikát fogva tartó olyan béklyók, mint a belpolitikai és a pénzügyi helyzet. Kánya jól látta, hogy külpolitikai fordulatot a Wilhelmstrasse addigi vezető diplomatagárdájával nehéz lesz végrehajtani.46 Ezek után nem csoda, hogy Curtius júniusi, Reichstagban elmondott beszédében Kányának nagyítóval kellett keresnie a Magyarország szempontjából biztató utalásokat. A külügyminiszter kijelentette, hogy Németország nem hajlandó semminemű diplomáciai összeesküvésben részt vállalni, és figyelmét a Népszövetség előtt álló olyan feladatok megvalósítására fordítja, mint a leszerelés, a kisebbségi ügyek és a gazdasági együttműködés. Állást foglalt azokkal a jobboldali német körökkel szemben, amelyek aktívabb, revizionista irányú külpolitikai fellépést sürgettek. Kánya szerint Curtius rendkívül óvatosan, már-már az érthetetlenségig elővigyázatosan fogalmazott a beszédben, kínosan kerülve minden olyan megjegyzést, amely a franciák érzékenységét sértené. Annyit mindenesetre sikerült kihallani a beszédből, hogy Berlin elvi nézeteltérések esetén azok mellett foglal állást, akik hozzá hasonlóan az egyenjogúságukért küzdenek.4 7 Kányának — több más mellett — a magyar-német kereskedelmi kapcsolatok feltételeinek megjavítása ügyében is kudarcot kellett vallania. Bernhard Wilhelm von Bülow államtitkárnál tett búcsúlátogatásakor keserűen panaszkodott amiatt, hogy berlini ténykedése — épp a gazdasági kérdések rendezetlensége miatt — eredménytelen maradt.48 Úgy véljük azonban, Kánya nyolcéves berlini tartózkodást követően más kérdésekben is dolgavégezetlenül állt a magyar követség élén. Ezért természetesen nem egyedül, sőt elsősorban nem ő maga volt a felelős. Értelmetlen lenne ugyanis rajta számon kérni mindazt, ami a két ország eltérő politikai szándékai, gazdasági érdekei miatt nem valósulhatott meg. A feladat, amelyre Kánya vállalkozott, nem sikerülhetett, s ezt távozása előtt kénytelen volt konstatálni. Egyaránt elégedetlenséggel szemlélte „a 45 Feljegyzés Németország és Olaszország viszonyáról. 1928. május 15. PA AA R29333. Büro des Staatsekretärs. Akten betreffend Deutsch-italienische und Deutsch-österreichische Beziehungen, insb. Südtirol, Anschluss. Bd. 8. 1928. március 5-október 12. 46 Kánya jelentése, 1930. február 3. MOL K63. 1930-21/7. 178. es. 422/930. fol. 4-7. 47 Kánya jelentése, 1930. június 28. MOL K63. 1930-21/1(1.) 178.es.. fol. 20-23. 48 Bülow feljegyzése Kánya búcsúlátogatásáról, 1933. január 23. PA AA Büro des Reichsministers, 30. Ungarn 3. 1931. május - 1935. november.
