Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1241 nem a kihalások is befolyásolták. Az 1848-ban élő főnemesi ággal rendelkező 305 nemzetségből 194 (63,6%) élte meg a Monarchia összeomlásának idejét, vagy más megközelítésből nézve az 1918 őszén kimutatott 339 nemzetségből 145 (42,7%) a dualizmus idején emelkedett a főnemesek sorába. A már 1848-ban is főnemesként számon tartott nemzetségek között 25 (8,1%) olyat találtunk, amely a vizsgált időszakban újabb főnemesi ágakkal gyarapodott. A viszonylag nagy fluktuáció nem hagyta érintetlenül a főnemesség belső struktúráját sem. Bár Vörös Károly kutatásai szerint politikai téren 1885-re sikerült szinte teljesen megszabadulni az indigenáktól: mindössze 12 nemzetség 15 tagja tudott megfelelni a reform során előírt vagyoni cenzusnak, illetve ennyien optáltak a magyar főrendiház mellett,9 7 közjogi értelemben azonban a többi honosított nemzetség is a magyar főnemesség része maradt, még ha törvényhozói jogait pillanatnyilag nem is gyakorolta. Az 1886:VIII.tc. például 74 olyan indigena nemzetséget tartott számon, amely a főrendiházi tagságra elvileg igényt formálhatott volna. Tekintve, hogy az 1848 (pontosabban: 1840) utáni időszakban már nem került sor országgyűlés általi honosításokra, az 1879. évi állampolgársági törvény pedig általában is kimondta, hogy „a honosított külföldi a honosítás által magyar nemességet nem nyer",9 8 az indigenáknak nem volt utánpótlása. A főnemesi nemzetségek számának gyarapodásával arányuk is csökkent. 1918-ban már csak 82 honosított ággal rendelkező nemzetségről tudunk beszámolni, melyek az összes magyar főnemesi nemzetség 24,1%-át tették ki.9 9 Míg 1848-ban alig valamivel több nemzetség rendelkezett bárói, mint grófi ággal, 1918-ra az arányok — a bárói rangemelések meghatározó súlyából következően — jelentősen eltolódtak: a 339 magyar főnemesi nemzetség között 8 (2,3%) tisztán hercegi, 113 (33,3%) grófi és 197 (58,1%) bárói nemzetség volt, 12 nemzetség (3,5%) hercegi és grófi ággal, további 9 (2,6%) pedig grófi és bárói ággal rendelkezett. Összegzés Kutatásunk során egy olyan adatbázis létrehozását tűztük ki célul, illetve valósítottuk meg, amely alapján az 1848 és 1918 közötti évek bármelyikében meg tudjuk mondani, hogy megközelítőleg pontosan hány nemzetségből állt a közjogi értelemben vett magyar főnemesség, s melyek voltak ezek a nemzetségek. Jelen tanulmányunkban két időmetszetben — a kutatás kezdő- és végpontjában — röviden felvázoltuk a főnemesség belső struktúráját, közben pedig három megközelítésből megvizsgáltuk a dualizmus időszakának főnemesi rangemeléseit. Célunk egyrészt a jelenleg ismert adatok verifikációja és gazdagítása volt, másrészt — és elsősorban — a magyar főnemesség differenciálódási folya-97 Vörös K.: A főrendiház i. m. 402. 98 1879:L.tc. 18.§ 99 Azt majd a kutatás egy későbbi szakaszában tervezzük tisztázni, hogy mennyire van még értelme a 19. század második felében — vagy még később: a két világháború közötti Magyarországon — megkülönböztetni az indigenákat, másképpen mennyire integrálódtak a hajdani honosítottak a magyar főnemesi társadalomba.
