Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1239 — lényegében az ősi nemesség számára volt fenntartva: a már említett két örökbefogadott személy és a „csak" 121 éves nemességgel bíró Csekonics János (1874) kivételével valamennyi kedvezményezett két évszázadnál régebbi nemességgel rendelkezett. Közismert dolog, hogy a dualizmus időszakának gazdasági életében igen jelentős szerepet játszottak a zsidó kereskedők, bankárok, gyárosok, és hason­lóan nagy teret foglaltak el a szabadfoglalkozású értelmiségiek szférájában is.91 A Magyar Zsidó Lexikon 26 olyan zsidó, illetve zsidó származású nemzetséget sorol fel, melynek tagjai magyar főnemesi címet szereztek.9 2 További 2 nemzet­séget (Kürschner, Szterényi) találtunk Kempelen Béla Magyar zsidó családok című három kötetes művében,93 és valószínűleg szintén zsidó származású volt az 1913-ban magyar báróvá lett Rosenberg Oszkár Adolf is.94 E 29 nemzetség kereken 50 tagja kivétel nélkül bárói cím adományozásában részesült, ezzel a korszak főnemesítéseiben érintett 185 nemzetség 15,6%-át, a főnemessé lett 274 személynek pedig a 18,2%-át tették ki. Közülük egyedül Königswarter Hermann született nemesnek; összességében elmondható tehát, hogy a zsidó bárók a parvenü főnemesek kategóriáját szaporították, e csoport tagjainak kö­zel fele közülük került ki. 1887 és 1903 között a nem zsidók alkották a kategó­ria — ekkor egyébként még minimális számú — képviselőinek többségét. 1894 után azonban megindult a zsidó származásúak arányának növekedése: 1903-ban beérték a többieket, 1908 végére pedig már 67,4%-os többséget alkot­tak a parvenü főnemesek csoportjának rangemelésein belül. Ettől kezdve ará­nyuk csökkent ugyan, a nem zsidók azonban végül csak 1917 folyamán kerül­tek minimális többségbe. Eredetileg szerettünk volna némi képet nyújtani a rangemelésben része­sült személyek foglalkozási szerkezetéről is a Királyi Könyvekben szereplő ada­tok elemzése alapján. Noha eljárásunk nem nélkülözött volna minden előz­ményt,9 5 a gyakorlati tapasztalatok alapján sajnos rá kellett jönnünk arra, hogy ez a forrás önmagában alkalmatlan az ilyen jellegű vizsgálatokra. Korábban már utaltunk rá, hogy a teljes diplomáját mindössze a rangemeltek valamivel több mint felének vezették be a Királyi Könyvekbe, a többiekről egy-egy rövid bejegyzés tanúskodik. Ugyanakkor az oklevelek terjengősnek tűnő szövege is, a formulák adta szűk keretek közé szorítva,9 6 gyakran csak teljesen általános és 91 Katus László adatai idézi Gyurgyák János: Zsidókérdés Magyarországon. Bp. 2001. 82-83. 92 Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. Bp. 1929. 90-91. 93 Kempelen Béla: Magyar zsidó családok. Bp. é. n. (reprint kiadás) I. 227., III. 74. 94 http://www.welt.de/kultur/article917203/Das_schwere_Erbe_desJuedischen_Barons.html, 2010.04.01. 95 Halmos K.: Rangemelések i. m. 464—466. 96 A dualizmus idején kiállított főnemesi diplomák jól leírhatók a középkori oklevelek belső is­mertetőjegyeivel. Az oklevelek bevezető része (protocollum) az intitulatioval kezdődik, amely az uralkodó ún. nagy címét foglalja magába („Mi Első Ferencz József, Isten kedvező kegyelméből Auszt­riai Császár..."), majd ezután következik az inscriptio és a salutatio („Neked [a kedvezményezett neve] üdvöt és kegyelmet!"). A diploma középső része (contextus) az arengával indul („Minthogy az Uralkodók felségét semmi sem díszíti inkább, mint ha az alattvalók keblében fejledező erényt feje­delmi kegyelemmel jutalmazzák. .."). Ezután a narrációs rész következik („Mi is e részben dicső em­lékezetű Elődeink, a boldogult magyar Királyok példáját követve, Téged [a kedvezményezett neve]

Next

/
Oldalképek
Tartalom