Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1235 Miniszterelnök Hivatali idő (megkezdett hónap) Rangemelések száma Rangemelés/hónap Tisza Kálmán 1875.10.20. - 1890.03.15. (173) 30 0,1734 Szapáry Gyula 1890.03.15. - 1892.11.19. (33) 4 0,1212 Wekerle Sándor 1892.11.19. - 1895.01.15. (26) 4 0,1538 Bánffy Dezső 1895.01.15. - 1899.02.26. (50) 25 0,5000 Széli Kálmán 1899.02.26 - 1903.06.27. (531 17 0,3208 Khuen-Héderváry Károly 1903.06.27. - 1903.11.03. (5) 0 0,0000 Tisza István 1903.11.03. - 1905.06.18. (20) 14 0,7000 Fejérváry Géza 1905.06.18. - 1906.04.08. (10) 11 1,1000 Wekerle Sándor 1906.04.08. - 1910.01.17. (46) 21 0,4565 Khuen-Héderváry Károly 1910.01.17. - 1912.04.22. (28) 30 1,0714 Lukács László 1912.04.22. - 1913.06.10. (14) 21 1,5000 Tisza István 1913.06.10. - 1917.06.15. (49) 39 0,7959 Esterházy Móric 1917.06.15. - 1917.08.20. (3) 8 2,6667 Wekerle Sándor 1917.08.20. - 1918.10.31. (15) 20 1,3333 Akik főnemesi címet szereztek Halmos Károly szerint az újnemesség fogalma tekintetében „a magyar értelmezés egyértelműen a nemesi előjogok megszüntetéséhez köti a váltást, vagyis a köz- és polgárjogilag tartalmatlan, csak formailag létező cím megszerzőit tekintik új nemeseknek". Létezik azonban egy olyan megközelítés is, mely szerint „az a fontos, hogy az adományozó kegy a „klasszikus" katonai, vitézi érdemek mellett „polgáriakat" is méltányolni kezd".6 1 Nem vitatva ezen értelmezések létjogosultságát sem, mi magunk inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy milyen gyakorlati jelentősége lehetett a régi és az újabb nemesség közötti különbségtételnek. Az általunk vizsgált időszakban ősnemesi származáshoz volt kötve a császári és királyi kamarási méltóság viselete, egyes kitüntetések és alapítványok élvezete, születésénél fogva csak az ősi nemesség volt udvarképes, valamint egyenrangú házasságot is csak két ősnemes származású egyén köthetett.8 2 Az újabb keletű nemesek tehát ki voltak zárva a társadalmi érintkezés és presztízs bizonyos formáiból. A korabeli gyakorlat alapján ősnemesi származásról akkor beszélhetünk, ha az illető képes volt megfelelni az úgynevezett őspróba által támasztott követelményeknek. Ez a 20. század elején azt jelentette, hogy az adott személynek — az erre rendszeresített hivatalos eljárás során — igazolnia kellett apai és anyai ágon nyolc-nyolc nemes őstől való egyenes és törvényes leszármazását. Ezen tizenhat személynek, vagyis az ükszülőknek már nemes születésűnek kellett lenniük, utódaik — az illető egyenes felmenői — pedig nem lehettek sem törvényesítettek, sem pedig örökbefogadottak.8 3 Akinek tehát nem 81 Halmos Károly: Rangemelések a Habsburg Monarchiában. In: Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk. Á. Varga László. Debrecen. 1995. 447-448. 82 Kempelen B.: A nemesség i. m. 5., 69., 95. 83 Kempelen B.: A nemesség i. m. 67-70. Megjegyzendő, hogy az uralkodó kivételesen felmentést adhatott egyik vagy másik kellék alól. Marcziányi György szerint korábban különböző őspróba
