Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1231 kintették, ami tulajdonosaik szempontjából azt jelentette, hogy közjogi síkon nem szerezhettek érvényt főnemesi státusuknak. Az apja által 1857-ben grófi címet és Horváth-Tholdy kettős nevet szerzett báró Horváth Lajost például visszautasította a főrendiház igazoló bizottsága, amikor gróf Horváth-Tholdy Lajos néven próbálta magát meghívatni — mondván, hogy „hazai törvényeink értelmében ez csak ugy lenne eszközölhető, ha folyamodó azoknak eleget téve, atyjának 1857-ben gróf Tholdy Sámuel által történt adoptiójához ő császári és apostoli királyi Felsége újbóli legkegyelmesebb megerősítését kieszközölné. "62 Ugyanígy járt az őrgróf Pallavicini Roger által 1861-ben örökbefogadott gróf Csáky Zsigmond és Hippolit is. Az igazoló bizottság konstatálta, hogy Zsigmond helytelenül lett őrgróf Pallaviciniként meghívva („helyesebben Csáky Zsigmond gróf néven volna meghívandó"), Hippolitnak pedig nincs joga ezen a néven királyi meghívót igényelni.63 Az 1848 után adományozott főnemesi címek tehát az immáron törvényes magyar királlyá koronázott Ferenc József — miniszteri ellenjegyzéssel egybekötött — megerősítésére szorultak. A kiegyezést követő első néhány évben mindössze egyetlen főnemesi címet adományozott az uralkodó: 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelkedhetett az akkor éppen közös pénzügyminiszterként tevékenykedő Lónyay Menyhért.64 Egyébként a magyar kormány — „miként ezt gróf Festetics György volt felségkörüli minister az 1869. június 8-án és 1870. május 8-án kelt legfelsőbb határozványokkal jóváhagyólag tudomásul vett két ízbeni felterjesztéseiben O Felségének is bejelentette — nem tartotta célszerűnek és kívánatosnak a magyar főrendi háznak akkoriban közel kilátásba helyezve volt rendezéséig azoknak tagjait szaporítani; minélfogva a beérkezett, részben ő Felségének legmagasabb kézjegyére is méltatott folyamodások a ministerium részéről egyszerűen jegyzékbe vétettek." Az 1870-es évek közepére azonban már olyan hangosan dörömböltek a főrendiház kapuján a korábbi főnemesi címüket törvényesíttetni óhajtó egyének, hogy végül a minisztertanács is kénytelen volt meghátrálni. Az 1874. február 5-én tartott ülésén kimondta, hogy „a magyar főnemesi méltóság adományozása tekintetében azon körülményt, miszerint a magyar főrendiház még rendezve nincsen, jövőre nézve akadályul tekinteni nem kívánja, egyszersmind elhatározván, hogy azon magyar honpolgári joggal bíró grófok és bárókra nézve, kik ezen méltóságukat a magyar alkotmány szünetelés korszakában O Felségének 1867. évi június hó 8-án történt megkoronáztatása előtt nyerték, amennyiben ezen méltóságuknak a magyar közjog értelmében törvényesítését, illetőleg a magyar főrendi házba leendő meghívatásukat O Felségénél kérelmeznék, vagy pedig az evégből már korábban benyújtott s O Felsége legmagasabb kézjegyére méltatott folyamodásaiknak elintézését újabban sürgetnék: az illető felterjesztések — mindenkoron azonban a magyar ministertanácsnak előlegesen kikért jóváhagyásával — O Felségéhez esetről esetre megtétessenek. "65 A díjfizetés tekintetében a minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Magyar Ki-62 Főrendiházi Irományok 1872. III. 280. 63 Főrendiházi Irományok 1875. I. 62-63. 64 MOL K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi könyvek LXVIII. kötet 105. 65 MOL K 27 1874.02.05./7.
