Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1225 kétől kapták főnemességüket. Még a 16. században főnemessé lett a Nádasdy, Révay, Forgách, Csáky, Zay, Erdődy, Draskovich, Wesselényi és Pálffy nemzetség. A 17. századból 58, a 18. századból 90, a 19. század első feléből pedig 76 ág első főnemes őse származik. Együttesen vizsgálva most már a 305 magyar főnemesi nemzetség 380 ágát, ezek 50%-a 1772 után lépett a főnemesség soraiba. Az 1848-as magyar főnemesség fele tehát az utolsó háromnegyed évszázadban rekrutálódott, részint hazai rangemelés, részint indigenátus útján. Mindemellett persze az egyes címek mögött ősi nemesi nemzetségek is állhattak,3 7 a honosítottak eredeti főnemesi címe pedig akár jóval korábbi is lehetett. Míg a reformkori sematizmusok nem mulasztották el különválasztani a honosított nemzetségeket, addig a 19. század második felében ez a rendezőelv már háttérbe szorulni látszik. Az 1886. évi VIII. törvénycikk hercegek, grófok és bárók csoportjára osztja a főnemesi nemzetségeket, s csak ezen belül — mintegy mellékesen — jelenik meg a honosított eredet. Az 1888-ban kiadott Nemzetségi zsebkönyv, vagy Szerencs János Főrendiházi évkönyvei (1900, 1901, 1907) ugyanezt az elvet követik. A főrendiházba meghívottak — a Főrendiházi Irományok köteteiben nyomon követhető — listája szintén a rang alapján strukturálja a nemzetségeket, a honosított eredet azonban itt már semmilyen formában nem kerül feltüntetésre. Rangjuk alapján is megvizsgálva az 1848-ban kimutatott 305 nemzetséget, közöttük 10 (3,2%) tisztán hercegi, 134 (43,9%) grófi és 138 (45,2%) bárói nemzetséget találtunk. 12 nemzetség (3,9%) hercegi és grófi ággal is rendelkezett, míg további 11 (3,6%) grófi és bárói ágon virágzott. Főbb vonásaiban előttünk áll tehát az 1848. év magyar főnemessége; a továbbiakban a dualizmus kori rangemeléseket vesszük vizsgálat alá. A rangemelések mechanizmusa Az 1848. évi III. törvénycikk 8.S-a szerint „a nemességnek ... osztása, műidig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen O Felségét illeti". A források oldaláról megközelítve a kérdést, e ténykedés eredménye mindenekelőtt a Királyi Könyvekben és a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveiben követhető nyomon.38 A minisztertanácsokon azonban — amennyiben szóba került az illető3 9 — csak arról döntöttek, hogy a rangemelés „legfelső helyen javaslatba hozassék". A végső szót maga a király mondta ki, majd az uralkodói akarat kinyilvánítását beiktatták a Királyi Könyvekbe.4 0 37 Ennek jelentőségéről 1. a tanulmány későbbi részét. 38 A dualizmus kori Királyi Könyvek a MOL K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi Könyvek, míg a minisztertanácsi jegyzőkönyvek a MOL K 27 jelzet alatt találhatók. Mindkét forrás elérhető digitális másolat formájában is. Az előbbi a http://mol.arcanum.hu/digidat címen, illetve DVD-ROM-on (Arcanum Adatbázis Kiadó, 2006), míg az utóbbi a http://www.digitarchiv.hu honlapon keresztül. 39 A dualizmus kori 274 főnemesi rangemelésből ötvennek nem találtuk nyomát a minisztertanácsi jegyzőkönyvekben. A miniszteri ellenjegyzést azonban — mint látni fogjuk — nem az ügy minisztertanácsi megtárgyalása, hanem a király személye körüli (vagy esetleg más) miniszter biztosította. 40 A Királyi Könyvekben kétféle bejegyzés tanüskodhat a rangemelésről. Egyrészt az ún. egyszerű bejegyzés, amely lakonikus rövidséggel tudatja az adományozás tényét, másrészt pedig az ünnepélyes formában megfogalmazott, legtöbbször megfestett címerképpel kiegészített diploma. A dua-
