Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
1222 BALLABÁS DÁNIEL ket. Az 1879. évi első állampolgársági törvény előtt a Magyarországon megtelepedni szándékozó idegenek országgyűlés általi honfiúsítással és úgynevezett hallgatólagos módon szerezhettek magyar honosságot. A kétféle eljárás eredménye azonban nem volt egyenértékű: míg az előbbi esetben az illető a magyar nemesi nemzet tagja lett, addig a hallgatólagos módon szerzett honfiúsághoz nem jártak nemesi előjogok.2 6 Ugyanakkor az ilyen módon magyar honossághoz jutott személyeknek, illetve leszármazottaknak is megvolt az elvi lehetőségük arra, hogy majdan az uralkodó nemesi vagy főnemesi rangra emelje őket. Származás szempontjából tehát három csoportra osztható a magyar főnemesség: 1. Hazai eredetű nemzetségekre, amelyek „történetének szálai" Magyarországra futnak vissza.2 7 2. Országgyűlés által honosított idegen eredetű nemzetségekre. (A továbbiakban: honosított vagy indigena nemzetségek.)2 8 3. Hallgatólagos módon honosságot és később főnemesi címet szerzett idegen eredetű nemzetségekre. (A továbbiakban: betelepedett nemzetségek.) Azon sematizmusok, melyek jelezni kívánták a bennük szereplő nemzetségek származását, két markáns csoportot különítettek el a magyar főnemességen belül: egyrészt az országgyűlés által honosítottakat, másrészt pedig a tőlük megkülönböztetett, hazai eredetűek, nemzetiek, vagy bármely más néven — olykor összefoglaló megnevezés nélkül — szereplők csoportját.2 9 Az ilyen jellegű források alapján tehát csak a honosítottak és a „többiek" között tudjuk meghúzni a választóvonalat, utóbbi kategóriában azonban összemosódik az általunk alkalmazott klasszifikáció első és harmadik csoportja, vagyis hazai erede-26 Kisteleki Károly: A magyar állampolgárság fejlődéstörténete a kezdetektől a rendszerváltozásig. In: 10 éves a doktori képzés az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A 2003. április 4-i konferencia anyaga. Szerk. Harmathy Attila. Bp. 2003. 14-16. 27 Azokat a nemzetségeket soroltuk ide, melyek tagjai már az első honosítási törvénycikk, vagyis 1542 előtt Magyarországon éltek. Az idegen eredetűek becikkelyezésére ekkor még nem volt lehetőség, és később közjogilag sem tartották számon a jelzett időpont előtt érkezettek külföldi eredetét. Deák Ferenc megjegyzése szerint „Azok, kik törzsökös magyarságukban büszkélkednek, felejtik, hogy kezdetben az ő elődeik is indigenák lehettek; mert bizony kevés már azon tősgyökeres nemesség, mely Árpáddal együtt jött volna ki Ázsiából." — Deák Ferencz beszédei. I. kötet 1829-1847. Szerk. Kónyi Manó. Bp. 1882. 403. Példaként a Hallereket említenénk meg, akiknek eredete Nürnbergbe vezethető vissza, a nemzetség tagjai azonban már a 15. század második felében Magyarországon éltek és a 19. század sematizmusai a nemzeti főnemességgel egy kategóriában említik őket. — Magyar nemzetségi zsebkönyv i. m. 122. Nagy Iván úgy fogalmazott, hogy a Haller nemzetség „magát honfi tetteivel egészen honfiúsítá". — Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. és pótlék. Pest. 1857-1868. V 26. 28 Kutatásunk során honosítottnak tekintettük azt a személyt, a tőle eredő nemzetség tagjaival együtt, aki valamely magyar országgyűlési törvénycikkben honosítottként szerepel — függetlenül attól, hogy ő maga, vagy utódai közül valaki esetleg magyar főnemesi címet is szerzett. 29 A már többször hivatkozott 1886:VIII.tc. például a honosítási törvénycikkek feltüntetésével különíti el az indigena nemzetségeket. A Pálmány Béla által szerkesztett 1848-as országgyűlési almanach felsőházi része született magyarországi (nemzeti), illetve honosított főnemeseket különböztet meg. — Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp. 2002. A korabeli kiadású országgyűlési névkönyv szintén nemzeti és honosított csoportra osztja a meghívottakat. — Az 1848 évi julius 2-ára egybehívott nemzeti gyűlés képviselőinek 's a' felső ház tagjainak név- 's lak könyve. Pest. 1848.
